Kikkel beszéltem? – 21. rész: Wayne Shorter phoner (1997 július)

Keddenként jelentkező sorozatomban azokról a külföldi jazz muzsikusról mesélek megtörtént eseteket, amelyek hozzám kapcsolódnak!

Wayne Shorter-rel első „phoner”-emet 1997 júliusában készíthettem Kaszás Feri barátom jóvoltából.

Történt ugyanis, hogy a Herbie Hancock-kal készített duó albuma (1+1) kapcsán európai turnén voltak, és Olaszországból Wayne Shorter szállodai szobájából felhívták (!) a 2. stúdiót, hogy nekem nyilatkozzanak! (I'm not kiddin’, you know!)

A hangmérnök Varga Imivel tűkön ültünk, hogy jöjjön a hívás fél tizenkettőkor. Percre pontosan fél tizenkettőkor megcsörrent a telefon, felvettem és nem volt benne senki… Kiderült a kapcsolóterem széthúzta a kábelt, mert náluk nem volt bejelentve a külföldi hívás. Jó mi? Imi szólt nekik, hogy ne szarakodjanak, itt nem magánhívásról van szó. Erre a kapcsolótermes észlény véletlenül a 17. stúdióba dugta a vonalat. Rohantunk át, hónunk alatt a magnószalaggal, amire rögzíteni kellett a beszélgetést.

Gondolom a két világsztár az olasz szállodai szobában nem értette, hogy a budapesti stúdióban miért nem veszik fel a telefont. Végre sikerült, Wayne volt a vonalban, nem izgatta fel túlságosan, hogy a nekem adott 15 percből 12 már eltelt. Közben Herbie-nek WC-re kellett mennie, így Wayne-t kérdezgettem a lemezről, s egyszer csak egy női hang –utólag kiderült HH menedzsere- közbe szólt, hogy sajnálja, de lejárt a negyedórám, és hívnia kell a német rádiót…

Aki ismer engem, az tudja, hogy szívesen elküldtem volna melegebb éghajlatra azt a kétbalkezes embert, aki elszúrta a dolgot.

Érjék be egy felvétellel a lemezről:

https://www.youtube.com/watch?v=C1pyeoSZizg&list=PLfJndz0utgOMeZUY2tks16Rh1q0KniiR9&index=2