A világ legjobb fesztiválja
V. B52 JazzFeszt, Pilisborosjenő, 2023. június 3.
Fantasztikus környezetben, Pilisborosjenőn egy családi ház udvarán került megrendezésre, immár ötödik alkalommal a „világ legjobb fesztiválja”. Nem akárki mondta ezt a kicsi, de annál barátságosabb és családiasabb rendezvényt jellemezve. Tóth Viktor jazzmester, pedagógus, komponista és számtalan elismerést elnyerő altszaxofon művész, aki a fesztivál szakmai mentora. A világjáró magyar művész sok nemzetközi tapasztalattal bír New York-tól Indiáig, és otthonosan mozog az erdélyi, moldvai, gyimesi népzene kis szülőfalvaiban is. Érdemes komolyan venni a szavait, különösen a B52 alkalmából Tóth Viktor hívására összeálló magyar jazz supergroup műsora után.
A nyitó produkció egy nagyon szimpatikus, rendkívül színvonalas osztrák-magyar formáció volt az 50-es, 60-as évek jazzvilágának újrateremtésével. A feldolgozások és saját szerzemények friss energiákkal, sokszínű szólókkal, zenei humorral varázsolták el a közönséget. Az ausztriai Grác (Graz) városában élő és dolgozó fiatal muzsikusok Jámbor Ármin tenorszaxofonos vezetésével, európai eleganciával és kifinomult ízléssel szólaltatták meg az egységes stílusú darabokat. A bevezető beszélgetés során megtudtuk, hogy az inspirációt Ármin számára elsősorban Rick Margitza, Michael Brecker, Joe Henderson és természetesen John Coltrane munkássága jelenti. A Jámbor Ármin Quintett tagjai: Jámbor Ármin tenorszaxofon, Hofecker Dániel szárnykürt, trombita, Tóth Lajos zongora (az állandó, betegség miatt hiányzó zongoristát, Benjamin Forist helyettesítette, kiemelkedő szólókkal), Andreas Reisenhofer dob, Tobias Melcher bőgő. Hofecker Dániel nevét is jól ismerheti a magyar jazzközönség, hiszen sikeres zeneszerzőként és bigband vezetőként nemzetközi sikereket tudhat magáénak. Nagy sikerű műsorukat Jámbor Ármin „Hey, Delivery Boy!” című kompozíciója zárta, ami azt a szomorú időszakot idézte, amikor sok fiatal zenészhez hasonlóan a pandémia ideje alatt Ármin kénytelen volt pizzafutárként megélni.
A második fellépő a világjáró és világszínvonalú, egyéni hangú, különleges felállású Santa Diver trió volt. Kézdy Luca hegedűművész, Szesztay Dávid basszusgitáros és Szegő Dávid dobos alkotta hármasfogat nem swing alapú mainstream jazzt, hanem rengeteg zenei hatást szintetizáló kortárs jazzt játszik sok érzelemmel, pozitív energiákkal, magával ragadó ritmus- és dallamvilággal. A zenei világot Kézdy Luca kompozíciói alkotják és ezen a koncerten legújabb, „Morning Air” című lemezükről hangzottak el zeneművek. Fantasztikus szólók és a sajátos hangulatú fesztiválnak köszönhetően, a nagyfokú koncentrációt kívánó darabok előadása közben derűs felszabadultság is sugárzott a zenészekről. Többen dúdolták a népdal egyszerűségű és szépségű vezérdallamokat, és ámultak el a virtuóz, lenyűgöző szólókat hallva. A zárószám, a „Close to the Witch” (a lemez egyetlen száma, ami Szesztay Dávid társszerzésében született) második felében elhangzó fantasztikus basszus groove spontán tapskíséretet váltott ki a feltüzelt közönségből. A három muzsikus katartikus szólói, érett, szofisztikált kamaramuzsikája teljesen egyedülálló nem csak a magyar, hanem a nemzetközi jazzéletben is. Nem véletlen, hogy Kézdy Luca már játszott Chris Poter-rel duóban és a trió MÜPAban rendezett nagykoncertjén a nemzetközi sztárvendég Stefano Di Battista volt. De Kézdy Luca sokoldalúságát jellemzi, hogy kortárs darabokat is ír színpadi és költői művekhez, valamint olyan progresszív zenekarok oszlopos tagja is, mint a Mini és a Varga János Project. A Santa Diver első fellépése a B52 Jazz Feszten egy nagy egymásra találás volt muzsikusok és a nyitott, sokszínű közönség között. A színpad előtt leterített plédeken csúszkáló pár hónapos kicsiktől kezdve a hetvenkedő nyolcvanasok figyelméig mindenkit lekötött a lelki búvárok zeneteremtő, érzelmi hullámokon szárnyaló zenéje.
A záró koncertet egy erre az alkalomra alakult, a zenekari tagok ismeretében nagyon sokat ígérő quartet adta. A fesztivál művészeti, zenei vezetője Tóth Viktor nyolc szerzői album, számtalan állandó és alkalmi formáció után kedvenc fiatal zenészeiből toborozta a csapatot. A nagyon sokoldalú és nyitott, a zenei kommunikációt mély spiritualitással, humánummal művelő alkotó a jazz klasszikus értékeit a népzenék és a legfrissebb zenei irányzatok megtermékenyítő hatásaival vegyíti. Ahogy állandó, saját formációiban is tapasztalható (Tóth Viktor Tercett, Tóth Viktor Arura Trió, Tóth Viktor and Bird Food Market, Road Six Sax...), hogy számára meghatározó fontosságú a magas szakmai tudás mellett az alkotótársak közötti lelki egymásra hangoltság. Ha jól értesültem, eredetileg a 13 éves Hodek Áron basszusgitáros fenomén lett volna Viktor duó partnere, de Áronnak és dobos bátyjának, a Tóth Viktor Tercett dobosának Hodek Dávidnak Amerikában kell helytállnia. A Los Angeles-iek és a mi szerencsénkre... Ahogy a jazzben az improvizáció, a pillanat varázsa és az intuíció szüli a legszebb dolgokat, ebben a helyzetben Tóth Viktor régi vágyát megvalósítva egy álomcsapatot szaxofonozott össze. A fiatal generáció három bizonyítottan zseniális tagját kérte fel az együttműködésre. Cseh Péter Junior Príma-díjas gitáros minden fellépésén elvarázsolja a közönséget elképesztően invenciózus játékával. Saját triója (Richter Ambrus dobossal és Miskolczi Márk bőgőssel) mellet a magyar jazzéletbe méltán berobbant Nagy Emma Quintet állandó tagja és társszerzője, rengeteg más meghívásnak is eleget téve. A bőgős (és más formációkban basszusgitáros) Fonay Tibor, ahol szerepet vállal, ott világszínvonalú teljesítményt nyújt jazzműfajtól függetlenül. A Sárik Péter Trióban és a Tálas Áron Quintettben cizellált mainstreamet, a Syrius Legacyban vérbeli jazz-rockot, a meghatározhatatlan stílusú Subtonesban pedig mindent megmutathat határtalan tudásából a rocktól a funkyn át a soulig. A sziporkázó Subtones tagjaként 2023-ban eMeRTon-díjat kapott számos szakmai elismerése mellé. A dobos Gyárfás Attila Hollandiában kitűnő minősítéssel diplomázott a Hágai Királyi Zeneakadémián dob, zeneszerzés szakon. Mesterdiplomáját Amszterdamban szerezte, hazaköltözése után nem sokkal már a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének dob művésztanára lett. Számos formációban feltűnik különböző stílus irányzatokba, de a szabad zene egyik legavatottabb tolmácsolója is. Szabados György nagyzenekari műveinek bemutatásakor és a Mester előtt tisztelgő emlékkoncerteken Gyárfás Attila foglalhatja el a dobos, ütőhangszeres posztot, méltán. Az Artisjus-díjas dobművész több mint húsz lemezen történt közreműködés után a pandémia alatt kuriózum számba menő ütőhangszeres szólólemezt adott ki „Minimal Distance” címmel.
Tóth Viktor nem viccelt, amikor a fesztivált a világ legjobbjának nevezte. Talán sejtett valamit, hogy mi fog történni ezen a koncerten, bár előzetesen nem sokat árult el az őt kérdező Szűcs Andrásnak, a B52 fesztivál egyik szervezője kérdéseire. A program előzetesben swing alapú jazzként beharangozott stílusra rákérdezve Tóth Viktor válasza annyi volt, hogy ezt nem lehet meghatározni, négy lélek táncára számítsanak a nézők. Arra a kérdésre, hogy mit fed a Tóth Viktor Skylark Metropolitan zenekari név, Tóth Viktor koncert közbeni választ ígért, de ez elmaradt. Érthető okokból, hiszen olyan energiával vágtak bele a kilenc, erre az alkalomra és felállásra született kompozíció előadásába, hogy a közönség egyszerűen ki lett rántva a földhözragadt realitásból, valószínűleg a négy zenésszel együtt. Olyan varázslat vette kezdetét, ami csak a legnagyobbaktól hallható. Volt swinges ritmika, lépegető basszus, de széttört ritmusok és minimál hangtartományú bőgő kíséret, lórúgás erősségű ritmusképlettel, amit lehetetlen volt mozdulatlanul hallgatni. Gyönyörű gitár-altszaxofon uniszónók, himnikus szépségű melódiákkal és mesteri pontosságú, atomjaira szétzúzott dallam- és ritmusvilágú gitárszólók. Volt gyönyörű balladisztikus kompozíció bársonyos, erőteljes bőgőszólóval, delejező ütőhangszeres kísérettel. De táncra mozdító hip-hop groove is füstös klubhangulattal. Pacsirták a zenei metropoliszban, egy kis zsákfaluban a telihold alatt a Nagykevély lábainál. Tóth Viktor karmesterként tartotta kézben a koncert zenei ívét, finom instrukciókkal fogva össze a zenészek földöntúli játékát. Ha valamihez hasonlítani tudnám ezt a csodát, a hangzást, amiben élőben volt részünk, az talán Pat Metheny legendás lemeze a zseniális „80/81” című. Ez az életmű kiemelkedő és egyszeri darabja Jack DeJohnette-tel, Charlie Haden-nel, Dewey Redman-nel és Michael Brecker-rel. A lemezen két tenorszaxofonos szerepel, míg Tóth Viktor a már testrészeként szervült patinás altszaxofonjával varázsol (mint Kenny Garrett, akinek a Miles Davis féle „Human Nature” feldolgozásban hallható, 1988-ban Grazban (!) felvett, építkező szaxofon szólója https://www.youtube.com/watch?v=htgrQQImfY4 hozza azt az energiát, amit ezen az estén ránk zúdított a Tóth Viktor’s Skylarks Metropolitan), a többi összetevő stimmel. Négy alkotóereje teljében lévő zseniális, egyéni hangú muzsikus, akik a világjárvány és a lockdown sokkja után a szakmai tudásukkal, és zenei univerzumukkal, közösségi csoda megteremtésével zökkentik vissza a bolygót egy reménytelibb életbe. Ilyen katartikus zenei élményben nagyon ritkán részesülhet a közönség. Remélem, hogy lesz folytatás és hamarosan újra hallhatjuk ezt a csoda formációt. Jámbor Ármin Quintetje jóvoltából még jam-elésre is volt lehetőség a koncert után, de én sietve elbúcsúztam a fesztiváltól, hogy a még bennem szóló zenefoszlányok alapján megpróbáljam tisztázni magamban, hogy mi a fene történt ezen a koncerten:). Még most sem tudom...
Csodálkozva olvastam pár éve Maloschik Róbert Jack DeJohnette-tel készített interjújában, hogy a világ egyik legjobb dobosa azt vízionálja, hogy Budapest lesz a jazzvilág központja. Lehet, hogy nem téved?
Köszönet a Jámbor Ármin Quintettnek, a Santa Divernek, Tóth Viktornak, Cseh Péternek, Fonay Tibornak, Gyárfás Atillának és a pilisborosjenői B52 JazzFeszt szervezőinek, Madaras Zoltánnak, Szűcs Andrásnak és Búzás Istvánnak, hogy a zeneszeretők egy napos fesztiválja a világ közepe lett 2023. június 3-án.
