A free jazz kiemelkedő alakjai - 28. rész: BARRE PHILLIPS

1960. december 21-e (több, mint hatvan évvel ezelőtt történt), New York City, A&R Stúdió: az Ornette Coleman Double Quartet felveszi a "Free Jazz - A Collective Improvisation" című lemezét. Mérföldkő a szabadon rögtönzött zene több évtizedre visszatekintő történelmében. A minden hónap második hétfőjén megjelenő sorozat részei a free jazz legjelentősebb képviselőit mutatják be. Huszonnyolcadik rész: Barre Phillips.

Az eddig bemutatott muzsikusok között nem volt még bőgős, és (nagy) többségben vannak a már elhunytak.
Most egy veterán zenész következik: az amerikai bőgős BARRE PHILLIPS, aki 1934. október 27-én, San Francisco-ban született.
Hosszú pályafutásának néhány fontos(nak gondolt eddigi) eseményét elevenítem fel.
Tanulmányait követően, a hatvanas évek elején New York City-be költözött, majd olyan zenészekkel készített felvételeket, mint például: Archie Shepp, Eric Dolphy, Lee Konitz, vagy Zoller Attila.
Hamar kiderült: a vonóval történő játék ugyanolyan fontos szerepet kap előadásában, mint a pengetés.

1967-ben áttelepült Európába - aztán 1968-ban rögzítették a jazz történelmének első szóló bőgő improvizációját, amely Amerikában "Journal Violone" (Opus One), Franciaországban "Basse Barre" (Futura Records) címmel 1969-ben látott napvilágot.
Az eredetileg vinylen kiadott alkotás két, közel húsz perces, összefüggő részből áll (Part One - Part Two).

1971-ben megjelent első albuma az ECM kiadónál "Music from Two Basses" címmel - a zenésztárs Dave Holland volt, aki csellón is játszott.
A muzsikusok által rögtönzött két hosszú "Improvised Piece" mellett még öt rövid darabot hallgathatunk.
Phillips egyébként szívesen dolgozott hangszere másik, ismert mesterével, mint például Joëlle Léandre-vel, vagy Peter Kowalddal.

Több szóló, valamint néhány duó- és triófelvételt követően 1989-ben rögzítették a "Camouflage" (Les Disques Victo, 1990) című albumot, amelynek érdekessége, hogy magnószalagra (tapes) rögzített "hangjaira", dallamaira utólag még egy (vagy több) szólamot rájátszott.

Hasonló technikával készült az "Aquarian Rain" (ECM, 1992) is, de itt két francia muzsikus "kezelte" a tape-et, és Alain Joule ütőzött.
Ekkor már, és aztán később az ECM jelentette meg lemezei legnagyobb részét - azért időnként más, kisebb kiadókkal is dolgozott.
Az évek során gyakran híres zenésztársai voltak (az eddig említetteken kívül): John Surman, Terje Rypdal, Evan Parker, Ornette Coleman, Peter Brötzmann, vagy Paul Bley - és még sokan mások.

A fenti kép 2017. szeptember 29-én Budapesten, a MU Színházban készült - itt láthattuk-hallhattuk (legutóbb) BP-et a zongorista Jacques Demierre és a szaxofonos Urs Leimgruber társaságában fellépni.
A személyes találkozás emlékezetes élmény volt a nagyszerű muzsikussal.
Eddigi utolsó alkotása "End to End" (ECM, 2018) címmel Lemezpolcunkon megtalálható - szintén szólófelvétel.
Nagyjából harminc önálló lemez, számtalan közreműködés és koncert, filmzenék komponálása, a European Improvisation Center létrehozása Franciaországban - Barre Phillips (eddigi) gazdag életútjának egy-egy jelentős állomása.
Októberben lesz 88 esztendős.