Jazz és a Bor Fesztiválja 2021 – 1. nap
A tavalyi kiesés szinkronba hozta az évszámot a fesztivál sorszámával, tehát idén a XXI. alkalommal találkozhatnak a jazz és a bor szerelmesei Balatonbogláron, méghozzá a régi, de szépen megújult helyszínen. Új az épület, burkolatot kapott az udvar, és hatalmas állandó színpad is épült.
Nem változott viszont a rendezők kedvessége és figyelmessége,
a jegyhez továbbra is jár egy emblémás borospohár és bele a kóstoló,
adnak párnát, a szúnyogok ellen füstölőt, és lesz tombola is.
A környéken termelt borokhoz pedig finomabbnál finomabb sajtok vásárolhatók.
Az idei – Babos Gyula emlékének szentelt – fesztivált Gergely Csaba, a szervező Helyiérték Egyesület elnöke, Lubics László alpolgármester, valamint Fekete-Kovács Kornél, a MAO vezetője nyitotta meg,
majd pedig Keserű Zoltán az Egyesület szóvivője köszöntötte Dr. Kiss Attila Andrást, aki idén is elhozta legújabb jazz témájú festményeit. A kiállítás ezúttal egy fiatal alkotó, a szintén a színpadra szólított Ambrus Virág képeivel is kiegészült. És természetesen köszöntötte a közönséget Szalai Tücsi is, aki nélkül a rendezvény elképzelhetetlen lenne.
Az első koncertet a nagyszerű énekesnő, Hajdu Klára és quartetje adta, az első szám pedig a „The Good Life” volt, amelyet javarészt az együttes „Journey” című lemezének anyaga követett. Többnyire szép, melankolikus dalokat hallhattunk egy meleg nyári estén, ideális szabadtéri környezetben Cseke Gábor (zongora), Soós Márton (nagybőgő), és Richter Ambrus (dobok) közreműködésével.
Ritkaság, hogy jazzben magyarul énekeljenek, de követendő példaként említhető Oláh Szabolcs és Hajdu Klára egy-egy dalszövege. Klára darabjában (címe „Nyár”) Fekete-Kovács Kornél szárnykürtön vendégeskedett, csakúgy, mint a „But Not for Me” című számban, amely a Chet Baker-nek dedikált lemezen is megtalálható.
A hangminőségre se lehetett panasz, igen szépen szólt a bőgő és a seprűzés a „You’re Gonna Rise” című darab bevezetőjében, amelyet Cseke Gábor sodró szólója követett.
A magas színvonalú, mégis könnyedebb első rész után Gőz László (basszustrombita) vendégszereplésével a Modern Art Orchestra felkészültebb zenehallgatóknak ajánlható programja következett, a MAO Bartók nyomán készített „15 Hungarian Peasant Songs” című albumának bemutatásával. Ez semmiképpen sem az „easy listening” kategória, nem Basie, vagy Ellington bigband zenéje, mégis kellő létszámú közönség hallgatta végig, sőt tapsolta vissza a zenekart, amelyben – már nem először – Cserta Balázs lopta el a show-t, ezúttal otthon hagyva a baritonszaxofont. Helyette tárogatón, furulyán, klarinéton és bőrdudán játszott. Szerény véleményem szerint e hangszerek jobban illettek a darabokhoz, mint a „laptop nevű hangszer”, amelyet felőlem nyugodtan kihagyhattak volna. Persze mint tudjuk, ízlések és pofonok… Annál szívesebben hallgattam Ávéd János már-már Coltrane-i hosszúságú és energiájú szólóját, Subicz Gábor (szárnykürt) és Ülkei Dávid (altszaxofon) felelgetését, a zenekarvezetőt szárnykürtön, Cseke Gábort zongorán, Bögöthy Ádámot nagybőgőn, vagy éppen Bacsó Kristófot szoprán- és altszaxofonon, és megint csak Subicz Gábor – kicsit Davis-t idéző „hangtompítós” trombitán. Ők és a zenekar többi tagja van annyira kiváló művész, hogy ne kelljen elektronikus trükköket alkalmazniuk izgalmas és monumentális zenéjükhöz.
A fesztivál folytatódik, érdemes jönni!
