Csillogó befejezés
Végéhez közeledik a Lamantin Fesztivál Szombathelyen. A péntek estét Bényei Tamás és a Gramophonia Hot Jazz Orchestra töltötte meg zenével.
Természetesen az utolsó koncertet is megelőzte egy rövid előzenekari bemutató: Sebestyén Patrik (trombita) és Stummer Márton (gitár) duója játszott. Mindkét fiatal klasszikus zenei képzésben nevelkedett, mely során ismeretségbe kerültek a jazz-zel, és el is kezdtek foglalkozni a stílus elsajátításával. Műsoruk már most széles palettáról válogat: standardek mellett egy különleges feldolgozást és egy saját szerzeményt is hallhattunk. Nem könnyű ritmusszekció nélkül játszani – ebben a kérdésben egy pici segítséget is igénybe vett aztán a duó: a gitár kíséretét loop-pal felvette, majd a gitárszólót erre az anyagra játszotta Márton. De ezen felül csak a két hangszer szólt, és mégis kényelmesen érezhettük magunk a zenében. Ötletesen és szépen dolgozták fel a számokat, szólóban és együtt is volt mindenkinek ideje megmutatkozni, mesélni. Különleges produkció is hangzott el a műsorban: egy kevéssé ismert magyar jazzgitáros, Koszta Lukács kompozícióját játszotta el Stummer Márton. Ez a szólódarab nagyrészt megkomponált, de azért saját improvizációkkal is továbbgondolta az előadó; izgalmas harmóniáival, helyenként klasszikus kortárszenei fogalmazásmódjával kíváncsivá tett, vajon mi egyebet ismerhetünk meg a szerző életművéből. A duó további sorsát is érdemes lesz majd nyomon követni, érdekes hangzásuk, tehetségük magában hordozza egy hosszabb együttműködés ígéretét.
Rövid átállás után Bényei Tamás (trombita, ének) és a Gramophonia Hot Jazz Orchestra következett, akik a 30-as, 40-es évek swingzenéjéből játszottak. A kétrészes műsor közel kéttucatnyi száma a klasszikus big band stílusában szólalt meg, a kifejezetten tánczenei alapot nyújtó feldolgozások a korabeli szórakoztatás módját mutatták meg. Bényei Tamás konferanszai igen sokrétűek voltak: részben szinte lexikonszerű pontossággal tájékoztattak a dalok keletkezésének körülményeiről, s legalább ugyanennyire részei voltak a show-nak. Az időnként személyesebb történetek, a szójátékok, a zenekari tagoknak adott fricskák mindig a jó ízlés határain belül maradtak, kedves humorral fokozták az est hangulatát. Az első szet a műfaj amerikai nagyságai előtt tisztelgett, Benny Goodman, Artie Show, vagy Joe Haymes feldolgozásai ma is frissek, megszólítják napjaink emberét is. A második félidőben magyar szerzeményekből hallhattunk egy fantasztikus válogatást. Ezek a számok abszolút egyenértékűek a korabeli tengerentúli párjaikkal, viszont a közönség előtt ismertek, így itt már bátran számított a zenekar a nézőtéren ülő hatalmas kórus aktív előadói részvételére is. Akik persze énekeltek, tapsoltak és egyértelműen nagyon élvezték a koncertet. Az együttes alapját a lassan 35 éves Hot Jazz Band adta, a hangszercsoportok kórusaihoz régi barátaikkal és zenésztársaikkal egészültek ki. Láthatóan minden muzsikus is szerette a koncertet, elegáns könnyedséggel játszottak, szólóztak, énekeltek: a helyzet megkívánta szerepek között váltogatva örömzenéltek. Mivel mindenki maximálisan megérdemli, álljanak itt a neveik is: Szalóky Balázs és Béla (trombita), Kovács Tamás (harsona), Fodor László (klarinét, szaxofon), Dennert Árpád (szaxofon), Mátrai Zoltán (szaxofon), Nagy Iván (zongora), Szabó Lóránt (gitár), Juhász Zoltán (bőgő) és Galbács István (dob).
Virtuozitás, könnyedség, igényesség, szép hangzás és pezsgő ritmika jellemezte mindannyiukat, így az egész hangversenyt is. Kár, hogy a táncosokat csupán az egyik szám virtuális szteppese képviselte csak – az eredeti big bandek ugyanis állandó tagként alkalmaztak „kopogókat” is, az ő jelenlétüket imitálta az egyik szám dobszólója. És hát persze minden számhoz hozzá kell képzelni a báltermet, ahol az emberek ropták a különféle swingtáncokat.,. Jó lett volna most is, a zenei alap hívogatóan jelen volt hozzá.
Utána pedig a táborlakók jam-eltek!
A fesztivál véget ért. Szombaton még azért jazztől hangos marad Szombathely: 13 órától a tábor lakói mutatják be a héten elkészült produkcióikat – aki teheti, hallgassa meg őket is, mert érdemes!
