Csemegekosár
A szombathelyi Lamantin Fesztivál bőségesen telerakta a kedd esti menüt: egy előzenekar és három fantasztikus sztárcsapat játékával bűvölte el a Weöres Színház nagytermének közönségét.
A táborlakókat ma ismét a Blumen Therapie képviselte, de a tapasztalat ugyanaz, mint tegnap: ígéretes jövő előtt álló együttest alkot Drippey Máté (szaxofon), Virág Benedek (gitár), Kapolcsi-Szabó Levente (zongora), Kuti Laura (basszusgitár) és Majsai Roland (dobok). Két újabb számot hallgathattunk meg repertoárjukból, és ismét meg kellett állapítani, hogy nemcsak ügyes kezűek és fantáziadúsak a fiatalok, de összeszokottak és nagyon igényesek is. Kár, hogy nem konferálták a műsorukat, így kicsit tanácstalanul maradt abba a közönség részéről egyébként jól fogadott zenélés.
A főműsor első fellépője Borbély Mihály Polygon társulása volt, melyben Lukács Miklós cimbalmozott és Dés András játszott még ütőhangszereken. Borbély Mihály ezúttal is számos hangszert hozott magával: furulyán, basszusklarinéton, tárogatón, szaxofonon hallhattuk. A számok szerzőségén mindhárom tag osztozott, sőt, még Theodosii Spassov egy szerzeménye is a műsorba került. A sok forrásból merítkező zenei anyag nagyobb lélegzetű történeteket mesélt, amelyekben volt helye csendesebb, elmélyült perceknek és szinte a végletekig fokozott, szilaj részeknek is. Ezek mindegyikét egyaránt otthonosan uralták az előadók; ámulatba ejtően színes, részletgazdag képeket tártak elénk, elegánsan. Nem is maradt el a siker, nagy tapssal köszönte meg a közönség a zenét.
Másodikként Liane Carroll, brit énekesnő-zongorista lépett a színpadra. Mivel Liane többször is járt már Magyarországon, illetve a táborlakók a délután folyamán találkozhattak vele egy rövid workshop keretében, ezért fokozott érdeklődéssel várta mindenki a koncertet. A hatás nem maradt el: már az első szám tetszésnyilvánításából lehetett érezni, nagy buli ígérkezik, és tombolásig fokozható a lelkesedés. Liane jelensége mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Mint egy vulkán, úgy önti magából a zenét, a jókedvet, az életörömöt. Folyamatosan mosolyog, humorizál, kommentál, s teszi mindezt szavakkal és a hangokkal is. Mindenről eszébe jut még valami. Meggondolja magát, és inkább mégis másmilyen legyen az a díszítés. Vagy még legyen egy oktávval feljebb. De mindezt olyan játszi könnyedséggel, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. És az is számára, hiszen mi más is lenne. Zenéből van minden körülötte. Az első percekben szólóban játszott, standardekből álló műsora varázslatos átalakulásokon ment keresztül kezei között – és persze a torkában is. Természetes volt számára az is, hogy a táborlakókkal a workshopon megalkotott afrikai dal hangozzék el a koncerten „hiszen olyan csodálatos lett!” – így mintegy flashmobként énekelt együtt az egész színház. A hangulatot még mindig tovább fokozta aztán Horváth Plutó József (basszusgitár) és Jeszenszky György (dob) csatlakozása, akik abszolút partnerei voltak Liane-nek. Ezt biztos forrásból is megtudhattuk, ugyanis Liane ujjongása teljes mértékben felfokozódott. És persze a közönségé is, akik zajosan fejezték ki tetszésüket.
Rövid átállás után Németh Ferenc (dob, ének), Wolfgang Muthspiel (gitár) és Tzumo (billentyűk) érkeztek a koncert befejező harmadára. Ismét egy teljesen más zenei világba csöppentünk műsorukat hallgatva. A három Berklee-n (a két magyar a Thelonious Monk Institue-on is!) végzett zenész minden szempontból hatalmasat játszott: elektronikus effektekkel színezett hangzás, virtuozitás, érzékeny egymásra figyelés jellemezte őket. A Muthspiel és Németh szerzemények jól megfértek egymás mellett, s bár Tzumo is jegyez hasonló karakterűeket, ezúttal tőle nem hangzott el szám. Liane magával ragadó showja után itt több intellektuális figyelemre volt szükség, de a közönség abszolút jól vette ezt a késői óra ellenére, és még ráadást is sikerült kicsiholniuk az előadókból.
Ismét egy újabb fantasztikus fesztiválnapon vagyunk túl, és sajnos a fesztivál felén is… De várjuk a folytatást!
