És még ez is

Június 29-én, a Bartók teremben tartott nagykoncerttel ért véget az idei szombathelyi Lamantin Fesztivál.

A táborlakók két együttessel is képviseltették magukat előzenekarként: két-két számot játszott Babos-Nagy Rebeka (ének), Marczell Márton (zongora) és Sárosi Áron (basszusgitár), illetve Lakatos Gabriella (ének), Kormányos Gergő (szaxofon) és Sárosi Áron (basszusgitár) trió. Egyik felállás sem könnyű feladat dobok nélkül, – sőt, a második esetben akkordhangszer nélkül is, - de nagyszerűen helytálltak a csapatok. Jól válogatott standardek, ügyes hangszerelések, remek szólók: kiváló alapozás az esti hangulathoz.

Az első fellépő csapat tagjai nemrég még lamantinos diákként jöttek Szombathelyre… A WindSingers öt énekese azóta átlépett a fő műsorszámok közé, a hallgatóság nagy örömére: Fedor Zsófia, Vers Dóra, Törőcsik Hanna, Nagy-György Márton és Magyaróvári Viktor újabb nagyszerű csoporttal bővítette a csak énekhangból álló együttesek sorát. Mai vállalásuk nem kisebb volt, minthogy egy szettnyi időben bemutatják a jazz történetét az afrikai népzenétől a Weather Reportig. Megszólalt gospel, munkadal, ragtime, swing, bossanova, s megidézésre kerültek olyan nagy egyéniségei is a jazzéneklésnek, mint Frank Sinatra vagy Ella Fitzgerald. Pici segítségnek egy loopot hívtak, de az összes többi „hangszer” a torkukban volt; a félelmetes magasságok és mélységek, a torzított hangszínek és a csodás technikai tudásuk bámulatba ejtette a közönséget, lelkes tapssal köszönték meg az előadást.

A szünet után egy duó érkezett a színpadra: Snétberger Ferenc gitáros és Markus Stockhausen trombitás párosa közel húsz éve dolgozott először együtt, azóta számos közös koncertet adtak. Zenéik saját, illetve közös szerzemények, az improvizáció összes jellemző forrásából táplálkoznak, a kortárs klasszikus zene, a jazz és a népzene elemeit is megtaláljuk bennük. A műsor címe Landscapes volt, amely a duó első közös albumára utal, s amely az első három szám forrása is volt egyben. A teljes programra is azt mondhatjuk, hogy (táj)képeket festett, hangszínekkel, dinamikákkal, finom effektekkel. Mindkét előadó hangszerének virtuóz művésze, s ezen felül kísérletező játékosok is, zenéjük egyszerre összecsiszolt és friss, érett és újjászülető. Megérdemelten aratott nagy sikert a produkció.

Utolsóként a Németh Ferenc Trió következett: Eli Degibri (szaxofon), Joe Sanders (bőgő) és a névadó dobos ezen az estén állt először közönség elé az elmúlt egy évben, kifejezetten az új együttes számára írt műveikkel. Már az első szám alatt kiderült, hatalmas zenélés következik. Hosszú, fékezhetetlen energiájú szólók, összekacsintós reflexiók, extrém szélsőségek, s mindezt természetesen hibátlan technikával, fantasztikus invencióval, elsöprő humorral. A késői óra ellenére megmaradt a zsúfolásig tele Bartók terem, és hatalmas, zajos vastapssal fejezték ki a hallgatók, hogy szuper koncertet kaptunk.

Reméljük, 2019-ben folytatás következik, a 20. Lamantin Fesztiválon!