Take Monk
Thelonius Monk szerzeményeiből szerkesztett műsort hallhattak a szombathelyi Lamantin Jazzfesztivál látogatói június 27-én, a Weöres Színház klubjában.
A tanári kar tagjaiból álló együttes előtt öt fiatalember foglalta el a színpadot: a táborlakók előzenekari műsorral alapozták meg a hangulatot. És valóban, nem diákszínvonalú muzsikálás tanúi lehettünk: érett produkciót, kész művészeket ismerhettünk meg a négy standardet felvonultató, mintegy félórás szettben. Sebestyén Patrik (trombita), Vadászi Gellért (szaxofon), Marczell Márton (zongora), Sárosi Áron (basszusgitár) és Richter Ambrus (dobok) neveit érdemes megjegyezni; virtuóz, fantáziadús és nem utolsósorban szellemes játékukat hallgatva joggal feltételezhetjük, hogy a későbbiekben is kereshetjük és bizton fel is fedezhetjük majd őket a koncertprogramokban.
Rövid átállás után Lakatos Ágnes (ének), Spányi Emil (zongora), Csuhaj-Barna Tibor (bőgő) és Jeszenkszky György (dobok) érkezett a színpadra, hogy ízelítőt adjanak Thelonius Monk munkásságából – ahogyan azt ők látják. A dalok között szerepeltek korai és későbbi szerzemények, balladák és gyors tempójú feldolgozások is – mindegyik érdekes és izgalmas arcát mutatva az eredeti kompozíciónak. Egy-egy szám erejéig kisebb partiban is játszottak a zenészek: egy ének-bőgő és egy ének-zongora duó tarkította a kvartett műsorát. Mivel összesen két „dallamhangszerrel” dolgozott az együttes, ezért bőven szólóhoz jutottak a ritmusszekció tajgai is, és ennek mindenki igazán örült. Egyáltalán: a szólók utáni tapsok igen lelkesen csattantak fel minden alkalommal, a közönség értette és értékelte is a káprázatos improvizációkat. Lakatos Ágnes konferanszai és éneke színészi teljesítmények is voltak egyben, és a többi tag is nagy figyelemmel, jó kedéllyel vett részt az alkotás folyamatában. A vastapsot ráadással is megköszönte a zenekar: a „Round Midnight” hangzott el, s titkon arról ábrándoztunk, milyen jó is lenne éjfélig hallgatni ezt a koncertet.
