..én táncolnék Veled

Új helyszínen folytatódott a Lamantin Jazzfesztivál június 26-án, kedden este: az AGORA Művelődési- és Sportház átrendezett küzdőterén lehettünk részesei annak a fergeteges bulinak, amelyet az est három fellépő zenekara tartott.

Három korszak, három világ. Más hangzás, más karakterek – ami mégis összeköti őket, az az erő, amely mozgásra, tapsra, táncra készteti a hallgatót. És persze a saját stíluson belüli fantasztikus előadás.

Először a 20-as, 30-as, 40-es évekbe utaztunk vissza a The Coquette Jazz Band programjával. A többnyire táncos alapú zenékből felépülő, dixies hangszerelésű show lendületes kezdést adott az estnek. A két éve alakult zenekar gyönyörűen összecsiszoltan szólt, és igen virtuóz egyéni hangszerjátékokat is hallhattunk, különösen a fúvósok részéről, akik: Hofecker Dániel (trombita), Milos Milojevic (klarinét, szaxofonon) és Papp Mátyás (harsona) voltak. A zenekar többi tagjai – Bartha Mátyás (zongora), Hofecker Mátyás (bőgő) és OlegMarkov (dobok), valamint a fiatal énekesnő, ElinaViluma – nagyszerű zenészek, és mindenki önfeledt könnyedséggel, humorral vett részt a muzsikálásban.

A nagyobb zenekari létszámok miatt kicsit hosszabbra nyúltak az est átállásai; az első után a Kéknyúl foglalta el a színpadot. Az együttes „védjegye” a hammond orgona, Premecz Mátyás zenekarvezető azonban más egyéb billentyűs hangszereken is játszott a koncerten. A műsorfüzetben található bemutató külön kiemeli, hogy egyenrangú zenészek csapatának tekintik az együttes tagjai magukat, és a bemutatásuk sorrendjén gondolkodva, ez a tétel abszolút igazságnak is tűnik. Andrew Hefler vokálként megfogalmazott jelenléte vagy a fúvóskar muzsikálása, a ritmusszekció által létrehozott alap, mind-mind dicsérő szavak után kiáltanak, és az ezek összességéből létrejövő egész is egyéni és nagyon izgalmas. Hefler énekelt, táncolt, színészi módon létezett a színpadon; Puskás Csaba (trombita), Jász Andris (szaxofon) és Kováts Gergő (bariton szaxofon) fölényes virtuozitással játszottak és sokat hozzátettek a show erejéhez is. A ritmusszekcióban Csókás Zsolt gitározott, Bata István basszusgitározott és Badics Márk dobolt. A hetvenes évek soul- és funkzenéjéből származtatott stílus erőteljes és vérpezsdítő hatású volt, nagy sikerrel zárult ez a harmad is.

Az utolsó rész a Budapest Jazz Orchestra (művészeti vezető: Kollmann Gábor) és Tóth Vera műsorából állt. A húsz éves együttes és a gyakori vendég énekesnő színes, változatos műsorral érkezett, és percről percre fokozták az este hangulatát: szép hangzás, kiváló arrange-ok, virtuóz hangszeres- és vokális technika jellemezte az elhangzottakat. Akár jazz standardek, akár Vera saját dalai szólaltak meg, érződött az összeszokottság biztonsága, a zene szeretete és a hangról hangra fokozódó öröm, amit a játék okozott. A közönség is élvezettel hallgatta a műsort és szűnni nem akaró tapssal köszönte meg a koncertet.

Az új helyszín kiválóan mutatkozott be, reméljük, sokáig lubickolhatnak majd itt a jobbnál jobb zenékben a lamantinok.