Így tudom elképzelni, amikor Liszt Ferenc és Oláh Kálmán együtt zongoráznak
A Patyolatról a tisztaság szokott első sorban eszünkbe jutni, nem egy olyan kultúrtér, ahol egy kétzongorás produkciótól leesik az ember álla. A Baross utcában két szemtelenül fiatal muzsikus nyűgözte le a jellemzően zenészekből álló, szakértő közönséget.
Ifj. Balázs Elemér (igen, a frissen Szabó Gábor életműdíjat nyert jazzdobos fia) és Csernovszky Márk 16 és 17 éves koruk ellenére megmérhetetlen zenei intelligenciával bírnak. Az első sorban, egy zongorányi távolságra ültem Tőlük, és míg élek nem felejtem el ezt a zenei csemegét. A srácok gyakorlatilag végig improvizáltak. Nem a levegőbe tüzelve, hanem úgy, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva.
Márkot édesanyján keresztül ismerem. A FSZEK Zenei Gyűjteményben tartott programon részleteket adott elő az Ybl Vonósötös kíséretében a Nemzeti Énekkar az operámból (Az egyetlen hajléktalan) próba Márkéknál volt. Első hegedűs anyukája büszkén mutatta be fiát, aki zeneszerző (lesz). A próba "zajos" része után megkértem Márkot, hogy ha nem bánja, szívesen meghallgatnám az egyik saját szerzeményét. Akkor még a Bartók Konzi felvételije előtt volt. Hát hogy fogalmazzak? Döbbenetesen jó és érdekes zenét játszott az akkor 13 éves gyerek. Csemiczky Miklósnak, a zeneszerző növendékekért felelős tanárnak is hasonló volt a véleménye pár héttel később...
Elemért még nemhogy nem hallottam muzsikálni, egy rádióinterjúban édesapjától tudtam meg, hogy van egy fia, aki mellesleg hangszerelget, meg zenélget. Na de hogy így, arról fogalmam sem volt...
A koncert első felében jellemzően szóló improvizációkat hallhattunk, amelyek végén a másik muzsikus mindig továbbszőtte a zenei fonalat. Eléggé el lehet fáradni a túlszólózott koncerteken, hát itt szó sem volt ilyesmiről. Nem gondoltam volna, hogy 2017-ben két tini srác zongorajátékától fogom elsírni magamat. Ez is megtörtént, amikor az addig külön-külön játszó két tehetség együtt kezdett zongorázni.
A szünet után olyan lebegést érzékeltettek a fiúk, amit Debussy szimfonikus zenekarra írt művei szoktak nálam kiváltani. Lehet, hogy ez egy önjelölt szakíró túlzása, de valahogy így tudnám elképzelni, amikor Liszt Ferenc és Oláh Kálmán egy térben együtt, szabadon zongoráznak. Márk inkább klasszikus zenei alapokon, Elemér pedig a jazz oldaláról közelít az improvizációhoz. Különleges volt, ahogy végig együtt lebegtek, egymásra figyeltek és piszkosul élveztették a zenét a közönséggel.
A koncert után külön-külön beszélgettem a két főhőssel. Márk elmondta, hogy szándékosan nem nagyon próbáltak és semmi sem volt előre megbeszélve, a fülükre és a megérzéseikre hagyatkoztak az egyébként teljesen magával ragadó koncerten. Elemért arról kérdeztem, hogy milyen zenéket hallgat és kik a kedvencei. Idősebb Balázs Elemér egy lemezfelvételről is mesélt nekem, amely fia első szerzői lemeze lesz. Amint a vonóshangszerelés kész, már mennek is stúdióba. Még Szakcsi Lakatos Róbertet, mint a közönségben jelen lévő, hozzáértő jazz zongoristát szerettem volna elcsípni pár szó erejéig, de ez most nem sikerült.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a srácok nagypénteki produkciója mikor debütál a Budapest Music Center, vagy a Budapest Jazz Club színpadán. Remélem közelharc lesz, hogy melyik helyszín tűzi műsorra hamarabb az ifjú titánok kétzongorás csodáját. Jaj, de sajnálhatja, aki nem volt ott!
Köszönjük a fotókat Kádár Hannának!
Balról jobbra: ifj. Balázs Elemér és Csernovszky Márk
