Wilson, Cassandra: Coming Forth by Day 2015. április 27., Vörös Janka
Cassandra Wilson - Coming Forth by Day (Sony Legacy)
Cassandra Wilson-t (1955) nem igazán kell bemutatni a jazzkedvelő közönségnek. Összetéveszthetetlen szárnyaló, morgó-búgó hangszíne, hihetetlen érzéke a tempófelettiségre, végtelen szenvedélyessége. Teljesen realisztikus, túlzásoktól, vagy ömlengésektől mentesen közli a fájdalmat, vagy az örömöt. Nem panaszkodik, és nem is dicsekszik. Művészet „művészkedés” nélkül. Bölcsesség, alázatosság. Ez mind az, amit Cassandra Wilson éneklése jelent nekem.
Új lemezétől pedig már három napja nem térek magamhoz. Új színeket és hangokat fedezek fel általa, nem csak a zenében, hanem egyáltalán. Megújult a környezetem. Nem is feltétlenül a zenei eszközeitől -bár az is kifogásolhatatlan a számomra-, hanem leginkább a hangulata miatt.
A Billie Holiday művészete előtt tisztelgő lemezen gyakorlatilag modernizálja a Holiday által képviselt értékeket. Hiszen a dalok klasszikusnak számítanak már, mégis a modern hangszerelés, hangszínek, zenei ötletek keltik újból életre, öntik újszerűbb formába. Örökérvényű témákat, kérdéseket, üzenetet közvetít, a külső köntös változott és változik csupán az idővel arányosan. Tizenkét híres Billie Holiday dal egyenként különböző a szöveg tartalmát tekintve, és zeneiségében is, de tökéletes egységű művé olvad össze ezen a lemezen. Cassandra művészetének eddigi csúcsára ért, úgy érzem.
Az abszolút kedvencem a Cassandra-tól már amúgy is ismert dal, a „Strange Fruit” lett. Most más zenei környezet veszi körül. Létezik egy 1972-es „Lady Sings the Blues” című film Billie Holiday életéről, melyben Diana Ross játssza a főszerepet. A filmben van egy jelenet, mikor Holiday megpillantja, hogy négerek lógnak a fáról. Hogy felakasztották őket. Sajnos, a film nem fejezi ki igazán ennek a pillanatnak a jelentőségét, csak felületesen jelzi, hogy a híres „Strange Fruit” szöveg erről született. Arról a sokkoló, idegtépő pillanatról szól, mikor az egyén egyszerűen nem képes elhinni a brutalitást, borzalmat, amivel szembesül. Egy hirtelen leragadó képkocka, mikor naivitásában magyarázatot keres a látottakra, majd a következő pillanat, az őrjítő valóság, mikor visszatér a jelen és a realitás: a szembesülés. Amikor Billie Holiday először a furcsa, fáról lógó gyümölcsöket vizsgálja, a következő pillanatban pedig már végigfut az idegein a felismerés, felakasztott emberek.
A lemez alapvetően nem melankolikus, sőt, engem abszolút feltölt energiával, eltelít bizakodással, csupán most ezt az egyébként mondanivalójában borzasztó dalt ragadtam ki. Ahogy feljebb is írtam, Cassandra új lemeze tökéletes összhangban van, objektív mondanivalójával és modern zenei eszközeivel.
(Talán nem véletlen, hogy szombaton, április 25-én egyből a New York-i Jazzlista 1. helyén nyitott a „Coming Forth by Day! – A szerk.)
A zenekar összeállítása:
Cassandra Wilson – ének,
Kevin Breit, Nick Zinner, T Bone Burnette – gitár,
Robby Marshall – szaxofonok,
Jon Cowherd – zongora,
Martin P. Casey – bőgő,
Thomas Wydler – dob
