Will Vinson-Gilad Hekselman-Antonio Sanchez: Trio Grande 2020. november 16., Salvai Ádám
Will Vinson-Gilad Hekselman-Antonio Sanchez – Trio Grande (Whirlwind Recordins)
November 13-án végre elérhetővé vált az interneten, így nem is vártam sokáig, hogy elővegyem ezt az albumot, és átrágjam magam rajta. A jelen nagy titánjai közül az izraeli gitáros Gilad Hekselman nálam a legelsők között szerepel, imádom a játékát.
A „Trio Grande” címett viselő lemez az első megnyilvánulása ennek a vadiúj projektnek, melynek alkotó elemei a már említett Hekselman mellett Will Winson szaxofonon és billentyűkön, valamint a Antonio Sanchez a doboknál. Sokat ígér ez a felállás, én nagyon kíváncsian vártam, hogy mivé fejlődött ki a hármuk által létrehozott zene.
A londoni születésű szaxofonos, az izraeli gitáros és a mexikói dobos első találkozása a legendás New York-i Cornelia Street Café-ban esett meg, a kémia azonnal működött és a zenei izgalom rögtön jelen volt. Mindhárman hozzák a vezetői és zeneszerzői énjüket a projektbe, de amikor ebben a felállásban zenélni kezdtek, rácsodálkoztak a végeredményre, a kialakult összhangra.
Vinson elmondta, hogy bár mindannyiuknál a jazz az alap, folyamatosan keresik az újabb hatásokat, hangzásokat; ez a közös bennük és mégis a hatások, a hangzások az, amiben nagyon eltérnek egymástól. Az album ereje rejlik abban, hogy sok, igen eltérő zenei elem képes mégis egy teljes egészet alkotni.
Az első dal a „Northbound”, amit egy rövid és nagyon mély fekvésben rögzített gitárfrázis köré húznak fel. Nagyon szépen nyílik ki a dal és kap benne teret egységesen mindenki.
Ezt követi az „Elli Yeled Tov”, ami egy Hekselman szerzemény és megfigyelhetjük, milyen könnyedén szólalnak meg a zenészek által a legösszetettebb ritmikai ötletek is. A zenészek egyéni sound-ja, de a teljes zenekari hangzás is nagyon tetszik. Mindhármuk játéka letisztult, magabiztos, összetett, mentes a felesleges köröktől, minden okkal van ott és úgy, ahogy.
A harmadik az „Oberkampf” a sorban, ez Vinson műve; itt egy nagyon kellemes, kiegyensúlyozott és megnyugtató atmoszférát kreálnak a zenészek.
A negyedik „Upside” szintén Vinson kezei közül került ki és kelt életre a triónak hála. Gördülékeny, könnyed már az első pillanattól.
Ezt követi a „Scoville”. Ez egy újabb szín a zenei palettán, egy igazi tisztelgés Scofield előtt, Hekselman abszolút él is a lehetőséggel és a legmagasabb szinten nyújt szórakozást a hallgatónak.
A „Gocta” létrejöttéért Sanchez a felelős, rendkívül különleges hangszíneket vonultat fel Hekselman és Vinson, amiben nagy szabadsághoz jut a dob és a gitár egyaránt. Az eddig hallottak alapján ez a dal ragadt meg a legjobban.
Az utolsó előtti a sorban a „Firenze”, amiért újfent Sanchez felel; majd a „Will You Let It”, egy Hekselman ballada zárja ezt a nem mindennapi utazást.
Az egész album egy kiváló, minőségi zenei élmény volt a legelső pillanattól. Nem érzem túlzásnak kijelenteni, hogy az egyik legjobb új lemez élményem volt ez az elmúlt hónapokból. Ezúttal az sem ütött vissza, hogy voltak komolyabb elvárásaim a zenészek miatt; ettől többet nem is kínálhatott volna ez a lemez. Biztos vagyok benne, hogy többször hallgatós lesz, nagyon ajánlom mindenkinek.
Vinson, Hekselman, Sanchez: Trio Grande (2020, Whirlwind Recordings)
- Northbound
- Elli Yeled Tov
- Oberkampf
- Upside
- Scoville
- Gocta
- Firenze
- Will You Let It
