Wesseltoft, Bugge: Trialogue 2015. február 17., Ágoston Béla
Bugge Wesseltoft – Trialogue (Jazzland Recordings – Universal Hungary)
Oslo Jazz
Az éjféli nap süt be az ablakon. Round about midnight. A lemez zárószámát végigkísérő lépések érdekes képzelődésre indítanak. Az Easy-Listening túl erős kifejezés ahhoz, hogy egyből beskatulyázzunk nyolc olyan zenedarabot, amit nagy múltú jazz-zenészek játszanak. Talán a formák emlékeztetnek arra az egyszerűségre , amit ebben az irányzatban először Szabó Gábor lemezein hallhattunk. Az ECM kiadó zenei stílusával is rendelkező trió a progresszív rock csendes, letisztult pillanatait idézi.
A zenészcsaládból származó Wesseltoft a punkzenéből indult, majd mint producer fontos iránymutatója lett a norvég popzenének is. Ő nem más, mint Jan Garbarek modern hangzású zenéjének egyik alkotótársa, vagy Billy Cobham jazz-rockos, funkys vidámságának európai tartópillére. Ha meghallgatjuk a lemezt, és esetleg megnézzük a lemezajánló videót, megérthetjük ezeket a zenészeket - akik nem átallnak mindenféle stílusban kalandozni – miért fontos a vinyl sercegése, vagy egy összhangzattani lecke egyszerűsége, vagy a repetitív zene. Meditatív – északi fényzene ez: egy billentyűjátékos lelki rezdüléseinek filmzeneszerű megfogalmazásai, egy számítógéppel alkotó zenész szürrealista zajongásai, aki az elektronika segítségével kitágítja a ritmusszekció fogalmát és Dan Berglund bőgős vonóval eljátszott álmodozásai, melyekhez hasonlót már az Esbjörn Svensson trióban is hallhattunk tőle. Ez az út mintha egy olyan lehetőség lenne hármuknak, amit csak ebben a konstellációban tudnak megvalósítani. Hogy változhat egy stúdiómunka fantasztikus koncertté? Hamarosan megtudhatjuk. Márciusi turnéját épp Budapesten a Művészetek Palotájában kezdi a trió, de addig is marad a CD. Egy ágba kapaszkodik három jómadár, kontúrjuk világít a hosszú skandináv éjszakában: Wesseltoft, Schwarz, Berglund. A pusztuló – változó világgal való érzékeny kapcsolat kifejezése ez a borító. Mindig szerettem a természet és az ember kapcsolatát boncolgató zenéket. Milyen is ez? Pánsíp suhogását utánzó mitikus soundscape, egy Ikarosz-i siklóernyős repülés a kamarazenében, „a három-királyok hosszú utazása” – indulástól a célig, vagy ahogy három idegen lény az űrben látja és tudja, hogy mi történik a Földön, vagy hogy mi lesz.
A szólóban is működő Bugge Wessteltoft koncertjeire jellemző sokszínűség a kulcsszó. Most nincs itt az ideje a jazz-rocknak, a swingnek , viszont ideje van a Henrik Schwarz számítógépében születő elektronikus effekteket összekapcsolni a romantikus jazz-emlékekkel és az apró motívumokból szőtt dalszerűséggel: Oszlóban a Jazz. Forrásvidékeken járunk, mely az elektronikát is forrásként használja. Ez az akkurátus gondozása a hangoknak biztosítja a trió hiteles megszólalását. Vigyük el a fiatalságot is a koncertre, mert kitágíthatjuk a magyar rádiókultúra beszűkült hangzásvilágához szokott gyerekeink ízlésvilágát. A CD másik oldalán olyanok a színek, mintha nyár lenne északon, és ha tovább ábrándozunk, zenehallgatás közben megjelennek a fehér éjszakák. Zeneterapeuta CD.
...Ágoston Béla - zeneközelítő
