Weber, Eberhard: Encore 2015. március 13., Fazekas Csaba
Eberhard Weber – Encore (ECM – Hangvető)
Eberhard Weber ez év január 22-én volt 75 éves. Erre az alkalomra reprezentatív koncertet szerveztek, melyre a nagy számú helyi közönség mellett eljöttek a legjelentősebb partnerek, akikkel muzsikus pályafutása során közösen együtt játszottak valamint lemezt készítettek. Ezek között volt Gary Burton, Ralph Towner, Pat Metheny, Jan Garbarek, Danny Gottlieb, Scott Colley, és az SWR big band. Az alkalomra Weber is megjelentetett egy új szóló lemezt „Encore” címmel.
Mivel betegsége miatt már a koncerten nem tudott játszani (feltehetően agyvérzés miatt a bal kezét a képen láthatóan nem tudja használni), így a pályatársak adták a koncertet, melyen természetesen ott volt és bevezető beszédében köszönte meg közönségének és pályatársainak, hogy eljöttek ünnepelni születésnapját. Akkor, hogyan született meg az új lemez? A lemezben elhelyezett ismertetőben kapunk választ Karl Lippegans interjújában. A fent említett jazz zenészekkel 1978 és1998 között 10 lemezt készített, de 1990 és 2007 között számtalan koncertkörút alkalmával igen jelentős szólókból bőven volt mit válogatni. Ezen kívül három szóló albumot is kiadott: 1988 „Orchestra”, 1993 „Pendulum”, 2012 „Resume”. Betegsége miatt nem tud hangversenyezni, és az elmúlt évben elhatározta, hogy mégis készít egy új lemezt „Ráadás” címmel. Bevonult a dél-franciaországi La Buissone Stúdióba és 13 európai nagyvárosról elnevezett tételeket keverte újra és ehhez társult Ack von Rooyen szárnykürtön. Érdekessége, hogy első lemezét szintén vele készítette.
A mellékelt képen látható a két nagyszerű muzsikus, de Weber balkeze sajnos mindent elárul betegségéről, hiába próbálta a jobb kezében tartott botot elrejteni. Ha figyelmesen végighallgatjuk az albumot, egy-két tételben hallhatunk dobot és szintetizátort is. Nos, Weber jobb keze kiegészítette a szólókat, valamint a dob mögött Michael DiPasqua segítette ki.
A tételeket illik felsorolni:
1. Frankfurt
2. Konstanz
3. Cambridge
4. Rankweil
5. Langenhagen
6. Granada
7. Sevilla
8. London
9. Klagenfurt
10. Bradford
11. Edinburgh
12. Hannover
13. Pamplona
Ezen az ünnepi koncerten a Baden Würtemberg tartomány életműdíjjal tüntette ki. Joggal lehetnek rá büszkék.
Az interjúban elmeséli, hogyan alakította ki stílusát, mert már akkor úgy érezte, hogy Ő nem fog bekerülni abba a Pantheon-ba, ahol Scott LaFarro, Niels-Henning Ørsted-Pedersen, Ray Brown és mások vannak.
Egy alkalommal egy régiségboltban felfedezett egy régi elektromos bőgőt és azonnal rátalált az igazi hangszerére. Átalakította 5 húrosra az ötödik húr lett a felső C. Így könnyebben tudott magashangokat és akkord jellegű hangzásokat kihozni. Magyarországon 1977-ben járt először a Debreceni Jazz Napokon, ahol a Colors együttesével óriási meglepetést /addig én nem hallottam róla/ okozott, mai napig is a legnagyobb koncertek között tartjuk számon. A hangverseny után megnézhettem a hangszert és rövid időn belül én is elkészítettem egy ugyanolyan elektromos bőgőt 5 húrral. (Sok világhírű zenészt megkérdeztek, hogy miért játszik azon a hangszeren, miért azt választotta. A válasz a legtöbb esetben az volt, hogy nem én választottam, a hangszer választott engem.) A zenéről való felfogása és játéka nagyon megfogott, sajnos ezt a hangszert és hasonló stílust nem tudom játszani, mert 40 év alatt nem találtam senkit, aki hasonlóan képzeli el a jazzt. (A Colors együttesben Charlie Mariano szaxofonozott és nagaswaramon játszott, Rainer Brüninghaus billentyűzött, John Marshall dobolt.) Magyarországi koncertjei, utána Jan Garbarekkel szintén mai napig is a kiemelkedő hangversenyek között van. A hozzám eljutott lemez a "not for sale" feliratot viseli, így nem tudok tippet adni, hogy jelenleg hol kapható a lemez. (A Hangvetőnél! – A szerk.) Sajnos, valószínű, hogy élő koncerten már nem látjuk többé, de lemezeit érdemes meghallgatni, mert egy kivételes képességű és tehetségű zenésszel találkozhatunk.
