Washington, Kamasi: The Epic 2016. szeptember 19., Gáspár Károly
Kamasi Washington - The Epic (Brainfeeder)
„Tripla CD, dupla kávé
Így vagyok én boldog, kábé...”
Carl von Gaspar, babérkoszorús költő
Több Washington családnevű emberrel kapcsolatban is „képben vagyok”. Nézzük csak, kik jutnak hirtelen eszembe: ugye ott volt az első amerikai elnök, George. Aztán van nekünk Denzel-ünk, aki nagyszerű filmszínész. És, hogy közelítsek témánkhoz, Buck (zongora), Dinah (ének), Freddie (basszusgitár), Kenny (dob), Grover Jr. (szaxofon), Peter (bőgő, basszusgitár) és Ronald (szaxofon) jutnak eszembe. No de, itt van az új megjegyzendő név: Kamasi Washington, aki tenorszaxofonosként robbant be a nemzetközi jazz élvonalába. Hát kérem, ez a 35 éves fiatalember -szinte a teljes ismeretlenségből kilépve- úgy gondolta, hogy Ő bizony csinál egy lemezt. Jó’van, ez teljesen érthető; melyik muzsikus ne akarná ezt tenni? De azért az nem igazán mondható szokványosnak, hogy első saját album gyanánt, az ember egy három CD-ből álló produktummal jelentkezzen. Pedig -a Brainfeeder kiadó jóvoltából- Kamasi barátunk pontosan ezt csinálta!
Így esett, hogy egy tucat zenész -komolyan tizenketten vannak- 2015-ben stúdióba vonult, és elkészítették a „The Epic” című tripla korongot. És ha már belevágtak ebbe a monumentális vállalkozásba, igen-igen „odatették” magukat (erről a kifejezésről mindig a magyar foci jut eszembe, mivel aranylábú fiaink előszeretettel használják ezt a szófordulatot...), olyannyira, hogy -sok más elismerés mellett-, a legendás zenei magazin, a Downbeat legutóbb három díjjal is jutalmazta Washington-t, illetve az anyagot. „Az év lemeze”, és „Az év feltörekvő jazz zenésze” mellett, Kamasi lett a „Rising Star” is a tenorszaxofonosok között.
Mi lehet a titka egy ekkora „bumm”-nak?! A „The Epic”-en Washington kompozíciói viszik a prímet, de felhangzik Ray Noble „Cherokee”-ja, vagy Claude Debussy (A „Family Guy” című animációs sorozat egyik részében, egy lemezbolti eladó szerint a helyes kiejtés: „Debuzi”...) „Claire de Lune” című munkája. Szóval, hogy saját kérdésemre feleljek, azt gondolom Washington-ék sikere a tradíció tiszteletének és a legmodernebb vonulatok, hangzások egybegyúrásának köszönhető. Mindjárt a kezdő darabban, a „Change of the Guard”-ban hallhatjuk, érezhetjük ezt. A „So What” és az „Impressions” hangulatát idéző számban előtűnik Miles Davis és John Coltrane szelleme, ugyanakkor effektek szólalnak meg -vonósoktól a női kórusig-, egészen egyedi, újszerű, friss karaktert adva ezzel a zenének. Hamisítatlan modern mainstream jazzt hallunk, a pop-ból átvett elemekkel kiegészítve, átszőve. Washington-ék tökéletes arányt találtak, hogy mennyi kell a mainstream, jazz-rock és pop hozzávalókból a fenséges, háromfogásos menüsorhoz. Rátaláltak egy új útra, mely a jazz életben maradását, fejlődését és -a legjobb értelemben vett- trendiségét szolgálja. Ez bizony jazztörténeti esemény!
Kedves Olvasóink! Aki csak egy hangyányit (nagyon picik a hangyák) érdeklődik a jazz és/vagy improvizációs műfajok iránt (márpedig -hála Istennek!- Önök ebbe a körbe tartoznak), annak egyszerűen nem szabad kihagynia Kamasi Washington „The Epic” című „hőskölteményét”!
Kamasi Washington: The Epic (Brainfeeder 2015)
Volume 1: The Plan
1. Change of the Guard
2. Askim
3. Isabelle
4. Final Thought
5. The Next Step
6. The Rhythm Changes
Volume 2: The Glorious Tale
1. Miss Understanding
2. Leroy and Lanisha
3. Re Run
4. Seven Prayers
5. Henrietta Our Hero
6. The Magnificent 7
Volume 3: The Historic Repetition
1. Re Run Home
2. Cherokee
3. Clare de Lune
4. Malcolm’s Theme
5. The Message
Kamasi Washington – tenorszaxofon
Miles Mosley – bőgő
Ronald Bruner Jr. – dob
Tony Austin – dob
Thundercat – basszusgitár
Brandon Coleman – szintetizátorok
Dwight Trible – ének
Patrice Quinn – ének
Leon Mobley – ütőhangszerek
Cameron Graves – zongora
Ryan Porter – harsona
Igmar Thomas – trombita
