Van Huffel, Peter: The Scrambling Ex 2015. szeptember 04., Dr. Nagy Sándor
Peter Van Huffel-Andreas Willers-Oliver Steidle - The Scrambling Ex (FMR Records)
Néhány hónapja jelent meg a CD; a Berlinben élő kanadai zenekarvezető, szaxofonos, klarinétos, komponista Peter Van Huffel (1978) a Gorilla Mask nevű formációjával a 11. Újbuda Jazz Fesztivál vendége lesz - ez adja a kritika aktualitását. (Van Huffel szeptember 6-án lesz 37 éves!)
Stúdiófelvétel, Berlinben készült. Három Huffel szerzemény mellett hat Willers kompozíció található a lemezen. Műfaját tekintve free jazz - helyenként kortárs zenei elemekkel.
Már az első hangoknál kiderül: szokatlan, kicsit furcsa közegbe kerültünk - ez (nagyon) nem könnyű muzsika. Felejtsük el a megszokásokat: még az (általam) eddig hallott szabad kísérletekhez képest is mást hallunk. Ha néha "nyafogtam", hogy nehéz (erről) a zenéről (értelmeset) írni – akkor ez most fokozottan igaz. Még az sem áll száz százalékig, hogy "feszegetik a határokat" - meg ilyenek. Nem, itt másról van szó. Mintha keresnének valamit, folyamatosan, kitartóan - és végül az sem probléma, ha nem sikerült megtalálni. Maga a "cselekvés" lenne a lényeg? Nem tudom...
Sokszor úgy éreztem (a zenét hallgatva), hogy jó lenne eljutni "valahova" - de az nem (mindig) jön össze...
A nyitó "Beast" sejtelmes kezdése után azonnal a "közepében" vagyunk: a szaxofon és a gitár párbajából nem hirdetnek győztest, de a szám végére szépen lecsendesül a "harc".
Marad a "keménység", a lendület, sőt fokozzák a tempót: virtuóz altszaxofon-szólót ugyanilyen gitárjáték kísér, majd szóló követ - nincs megnyugvás?
De van: a harmadik felvételen mindhárom muzsikus (Huffel klarinéton) a mélázó, elgondolkodó, lírai oldalát mutatja meg. Ez inkább csak egy álom...
Aztán vissza a valóságba: a következő két számban megint az erő, a lendület dominál - a dobos, ütőhangszeres Oliver Steidle "bejelentkezik"; az ő játéka tetszik jobban, mint "fölötte" a gitár- vagy szaxofonszóló...
Újra egy szép, míves klarinétszóló jön ("Adventures in Nalepaland") – előbb finom, majd "belelendülő" kísérettel; a végén letisztulással.
A hetedik (hosszú gitárszólóval, különleges ritmikával) és a nyolcadik opusz (lassú, "tétova" altszaxofon játékával) az útkeresés jegyében zajlik.
A zárószám lendülete, rockos hangvétele alapot ad egy szaxofonszólónak - aztán az utolsó fél percben - furcsa akusztikus gitár akkordok mellett – az egykor sokat észlelt bakelit lemez sercegést hallhatunk...
Többszöri meghallgatás után sem igazán szerettem meg a lemezt – nem puffogtatnék közhelyeket: pedig milyen érdekes, meg, hogy virtuóz zenészek - de valahogy mégis ezek állnak közel a véleményemhez. Nem tudom, milyen kritikát kapott más honlapokon, de én inkább a "személyes" találkozást várom Peter Van Huffellel, 2015. szeptember 5-én az A38-on!
1. Beast
2. Case of Need
3. Happenstance
4. Princess
5. Tangent
6. Adventures in Nalepaland
7. Groome & Bride
8. Sonic Finder
9. Flagenfoet
Peter Van Huffel - altszaxofon, klarinét
Andreas Willers - basszusgitár, elektromos- és akusztikus gitár
Oliver Steidle - dob, ütőhangszerek, "selected sounds"
