Vallon, Colin: Danse 2017. február 01., Gáspár Károly
Colin Vallon - Danse (ECM - Hangvető)
„Trendi trió”
Colin Vallon. Most először találkoztam ezzel a névvel, mégpedig Maloschik főszerkesztő úr jóvoltából, hiszen Tőle kaptam egy ECM által megjelentetett albumot, „Danse” címmel, „kritizálás” okán. Nos, ez a „Tánc” egy 1980-ban született svájci zongorista triójához fűződik, aki nem más, mint a már fent említett Colin Vallon.
Hát kérem, olvasom a neten, hogy a mi Colin-ünk Lausanne-ban látta meg a napvilágot. Na, erről mindjárt eszembe jutott az az időszak (a kétezres évek eleje), amit ebben dimbes-dombos, gyönyörű helyen töltöttem. Mondhatnám: fiatal voltam, meg kellett élnem valamiből, mert, hogy „vendéglátózni” jártam ki. Az egyik belvárosi szálloda éttermében és bárjában zongoráztam méltán híres és közkedvelt világslágereket, széles mosollyal arcomon, divatos, vékonyított nyakkendővel erősítve pozitív aurám és esélyem a borravalóra... Jó vót, meg nem is vót jó ottan. Egy egészen érdekes és persze iszonyatosan gazdag ország nagyvárosát ismerhettem meg, ez jó vót. Az viszont nem esett jól, hogy jazz klubokat csak kívülről láttam, hiszen este játszanom kellett, így nem tudtam eljutni egy koncertre sem, nem volt lehetőségem ismerkedni helyi jazzistákkal, szervezőkkel, tulajokkal, és az improvizatív zenét kedvelő hölgyekkel sem... (Akkoriba’ még legényember vótam!)
De hagyjuk is „lozánni” élményeim, térjünk rá Colin Vallon új lemezére. 2016-ban rögzítették az anyagot, Patrice Moret bőgős és Julian Sartorius dobos közreműködésével. Nem kevesebb, mint 11 dalt hallhatunk a „Danse”-on, nyolc Vallon munkája, de egy szám erejéig Moret is lehetőséget kapott, hogy megvillantsa szerzői képességeit, így került a korongra a „Tinguely”. Ezeken kívül a trió közös „gyártmánya” -ami gyakorlatilag egy szabad improvizáció-, az „Oort” szintén szerepel a „track list”-en hatodikként. Nem jön ki a matek, ami annak köszönhető, hogy Vallon „Reste” című melódiája két változatban (track 8 és track 11) csendül fel. Így má’ megoldottuk az egyenletet!
Mivel ECM albumról van szó, nem lepődtem meg, hogy Vallon-ék -a kiadó ars poetica-jához alkalmazkodva- filozofikus, tán még meditációhoz is alkalmas zenét alkottak, néha megtörve a „csendet” egy-egy free jazz felé erősen hajló darabbal, pillanattal, momentummal. Ez utóbbiak közül az „Oort” kifejezetten alkalmas lenne egy ütős horror film zenéjeként is. Nem úgy értettem, hogy egy dobos, vagy „percussion”-ös életéről szólna a mozi, annál inkább a „Kör” című alkotás új részében tudnám elképzelni, ahogy a démoni kislány (Samara) ezen szám kíséretében mászik ki -jó szokásához híven- a televízió képernyőjéből, hogy következő áldozatát magával vigye az árnyak birodalmába... (Ami nem egy jazz klub...!)
Nagyon érdekesnek és némileg szomorúnak tartom, hogy az utóbbi időben a Manfred Eicher fémjelezte ECM igen sok olyan disc-et enged útjára, melyek elvileg jazz muzsikát tartalmaznak, de improvizációt mégis elvétve hallhatunk rajtuk. A témák lettek uralkodók, amelyek gyakran több részből állnak, és esetenként változik a beosztás, a „groove” is. Ez abszolút nem baj, sőt, nagyon jó, de azt a csökönyös agyam, szívem-lelkem („I’m Old Fashioned”, „My Foolish Heart”, etc...) nem igazán tudja/akarja be/elfogadni, hogy egy jazz lemezen csupán elvétve hallok néhány ütem „rögtönzésecskét”...
Ilyen Colin Vallon felvétele is. Baj ez? Őszintén szólva, nem tudom. Végighallgatva a „Danse”-t (többször), azt mondom: kiváló lemez, jó zenészek vallomása 11 dal által. Mégis van egyfajta hiányérzetem. Hol vannak akár a nagyívű, akár a finom, szívhez szóló IGAZI IMPROVIZÁCIÓK? Nem erről szól a jazz? Vagy menthetetlenül sodródunk afelé, hogy valami olyan muzsikát fogunk néhány éven belül -vagy már most- jazznek nevezni, amely mindössze nyomokban tartalmaz rögtönzéseket...?! (Földimogyorót meg abszolút nem, mint anno a „Macskanyelv”. Fiatalabbak „guglizzanak” rá.)
Hogy balanszírozzam a dógokat, a következő a helyzet szerintem. Ha még ezen szinten tud maradni az ügy, mint ahogyan Vallon-ék csinálják, OK, kezet rá! Mert azért erre nem tudok, nem akarok más definíciót írni, mint, hogy jazz. Abból is a jóféle! Csak ennél lejjebb ne vegyük -könyörgöm!- a „rázások” százalékarányát.
Még valami eszembe jutott. Talán már kitértem erre egy korábbi kritikámban, de fontosnak tartom megjegyezni nagy tisztelettel, hogy Manfred Eicher vigyázó szemeit-füleit kis hazánk felé is vethetné időnként. A Baltikumon és Lengyelországon kívül vannak errefelé más országok, jobbnál-jobb jazzistákkal soraikban. Tudom, hogy járt már nálunk, de várjuk vissza szeretettel, új művészek felkutatása céljából, Herr Eicher!
Colin Vallon: Danse (ECM 2017)
1. Sisyphe
2. Tsunami
3. Smile
4. Danse
5. L’Onde
6. Oort
7. Kid
8. Reste
9. Tinguely
10. Morn
11. Reste (variation)
Colin Vallon - zongora
Patrice Moret - bőgő
Julian Sartorius - dob
