JazzMa

Friss Hírek

Lemezpolc kritika:
Valerie June (Hockett) - The Moon and Stars: Prescriptions for Dreamers

Valerie June (Hockett): The Moon and Stars: Prescriptions for Dreamers 2021. április 17., Kolta Péter

valerie-june-the-moon-and-stars-prescriptions-for-dreamers.jpg

Valerie June - The Moon and Stars: Prescriptions for Dreamers (Fantasy Records 2021)


Valerie June (Hockett) (1982) Memphis-ben született és ott is élő afro-amerikai énekesnő meditációs foglalkozásokat tart, szappanokat készít, gitározik és énekel. Korábbi country/folk/blues munkáiban is fontosnak tartotta gyökereit, akárcsak egyéb tevékenységeiben. 2013-ban megjelent „Pushin’ Against a Stone” című albumát a blues-rockot játszó The Black Keys együttes tagja, Dan Auerbach irányítása alatt látott napvilágot és ezzel az énekesnő minden korábbinál nagyobb nyilvánosságot kapott.

Új lemezére is jellemző a Bob Dylan világát idéző pop, country, blues, gospel hangvétel – egyszerű dalokat hallunk sok-sok vokállal, vonósokkal, fúvósokkal, kellemesen pszichedelikus színezettel.

Jazz lemeznek nem mondanám, de nagyon különös hangulata van Valerie June sajátos, őserőt sugárzó hangjának, illetve a daloknak és az album egészének. A művésznő hangjáról Billie Holiday jut eszembe, June egyéni köntösébe öltözve. A dalok többsége mindössze 2-3 akkordból áll, rögtönzéseket nem hallunk. A dal és June érzelemdús egyénisége áll a középpontban.

A nyitó „Stay” című dal megadja az alaphangot. Két harmóniából, egyszerű pentaton dallamból álló nóta gyönyörűen építkezik, bontakozik, mint ahogy egy növény magjából bámulatos virág lesz. Mindez a többi szerzeményre is igaz. Hangsúlyos szerepet kap a gitár - akusztikus és elektromos egyaránt -, ami hármashangzat bontogatásban és ritmizálásban merül ki. A soul/country szerzemények nem is kívánnak többet.

A lemez anyaga középtempós dalokból áll, szapora táncdalokat és nagyon lassú balladákat nem találunk rajta. Kivétel a „Smile” című alkotás, ami a többinél gyorsabb, de Valerie June itt is megtartja a kellemesen álmodozó melankóliát. A lassú számok is hatnyolcados, blues jellegű kompozíciók.

Az album hangulata, megszólalása egységes, aki meghallgatja, egyértelmű képet kap Valerie June egyéniségéről, üzenetéről.


Vissza a lemezhez