Trio Mediaeval: Rímur 2017. május 04., Joe Fritz

Trio Mediaeval & Arve Henriksen – Rímur (ECM – Hangvető)

Újra a kezünkbe foghatunk egy olyan lemezt, amit nem csak úgy meghallgatunk, hanem ezt konkrétan fogjuk meghallgatni. Az ECM kiadó bravúrjainak száma újfent eggyel nőtt.

Az 1997-ben alakult Trio Mediaeval egy igencsak érdekes felállású együttes, lévén három énekesnőről (a svéd Anna Maria Friman-ról, valamint a norvég Linn Andrea Fluglseth-ről és Torunn Østrem Ossum-ról) beszélünk, akik alkalomadtán speciális hangszerekkel kísérik magukat. Ilyen például a Hardanfer fiddle, vagy a Shruti box.

A lemez összességében betekintést ad 17 számon keresztül a himnuszok, kantáták, népdalok csokrába az északi hegységek éghajlatában születve. A lemez egészét végig átjárja az a sejtelmesség, ködös hangulat, hideg tökéletesség, ami ezúttal pozitív hangot üt meg a kritikusságban. Ha le kellene írni, hogy mihez is hasonlít a leginkább ez a hangulat, akkor a pár évvel ezelőtt nagy divatnak örvendő Xena sorozat zenéje merített a legtöbbet ebből a világból. Talán nem titkolt szándék volt ezt a világot megérinteni ezzel a lemezzel.

A lemez másik nagy meglepetése a norvég Arve Henriksen (1968), aki trombitáját úgy fújja, hogy sok esetben egészen fuvolaszerű hangot kreál vele. Szinte észrevétlenül siklik az énekeshangok közé, majd parolázik a tetején, aztán elbúcsúzik. Mindezt a legnagyobb szakértelemmel és alázattal, soha el nem nyomva az énekeseket. Igazi kamarazenélést hallunk végig az egész anyagon.

Noha számomra ez a lemez a lehető legmesszebb esik a jazz fogalmától, kétségtelen, hogy az úttörő zenék területén szakosodott ECM megint rátalált egy olyan ízvilágra, ami eddig a jazz besorolása alatt sohasem jelent meg.

A relaxált zene kiválóan használható elmélyült hallgatásra, vagy épp a dugóban ülve megnyugtatásra.