Tribal Tech: X 2012. május 01., Vörös Tamás
Izgalmas feladatot kaptam Herr Maloschiktól, írjak ”kritikát” a TribalTech új, most megjelent lemezéről.
Hálás feladat, mert így mindenkinek elmondhatom, hogy még nincs itt a vég… Tudjuk, hogy a zenekar nagyon profi technikával „segíti” meg a kompozícióit, ez természetesen nagy érdem, mert ezt nagyon profi módon csinálják és használják. Ettől TribalTech a TribalTech. Ahogy diákjaimnak szoktam magamat ismételni, ez is egy új hajtás, egy ágacska a jazz és a blues törzséből egyre erősödik…
Úgy gondolom, a négy zseniális muzsikusról nem kell sokat begépelnem a számítógépre.
Na, akkor, első track: hagyományos TT indítás, több ortodox jazzista hanyatt-homlok menekül… De bejön a téma, ekkor megnyugszom és tudomásul veszem magamban, hogy még mindig szeretem Őket. Standard harmóniasor, rettenetes gitározás és dobolás. ííhoppá, már a koncert közepén tartunk?
Második tracknél vidám wamp, majd G. Duke-ot – H. Hancock-ot idéző groove, egyszer csak vidám középrész a régmúlt jazz- rock korszakából. Őszintén, -nagyon bejön.
Harmadik track: hoppá, a Mestert (J. Pastorius) idéző és egész más funkciójú a bass, mint az előző számokban.
Nyugalom, jön a 4. track, könnyed bass téma, illetve a ma divatos harmóniasorral kiegészítve, precíz és zseniális bassgitározás, naná, miért ne lenne?
Ha már arra gondolunk, hogy a legközelebbi csajozásnál ezt a számot indítjuk be, vigyázzunk, félelmetes gitárszóló jön!!
A következő nóta nyugis, számomra túlságosan is az, de nem lehet mindig fent az ember, néha le kell pihenni. (Hát még Hendersonnak…)
A következőtől ismét frászt kaptam. Nagyon nagy bass groove és izgalmas (kottában vidáman olvasgatnám napokig) téma. Az egész szám nagyon feszes, tele vibráló patternekkel , majd szólókkal és egyszer csak megunják és vége. Nekem elég is, így jó.
A következő a „Working Blue”: sajnos öreg vagyok, és így nagyon szeretem a Rhodes hangszínt, de úgy hallom Ők is, már csak ezért is szeretem a TT-et. Valaki egyszer azt mondta, hogy a TT sok mindent hagy a stúdióban a pillanatra (ezt negatív értelemben). Ha így lenne, nem tudnának ennyi technikát beleszőni, és amúgy is, szerintem a jazz a pillanatokról szól. Biztos vagyok benne hogy a „váz”, a sound kivételével sok ilyen „pillanat” történik a stúdióban.
8-as track abszolút groove és technika, de nagy egyéni technikával átszőve. Személy szerint, ezt cca. 2 percig vagyok hajlandó elviselni.
A következő érdekessége egy bőgőt idéző hangszín indítás, majd tipikus téma(TT)szving kíséret-Hendersonos fergeteges szóló. Élményszámba menő zongora szóló-örömzene!!
Uccsó: Megasztár, de lehet, hogy Csillag születik -nem már született. Nagy feeles groove. Ennek kéne szólni a ballagásokon, nem a szomorú magyar retteneteknek.
Hát kérem, nekem ötös! A zenészekről? Ne vicceljünk… A mai fiatal pályakezdő és pályaelhagyó zenészeknek üzenném, ezt is hallgassátok, ne csak magatokat.
