Toussaint, Allen: American Tunes 2016. július 22., Gáspár Károly
Allen Toussaint - American Tunes (Nonesuch Records - MagNeoton)
„Be-bop - Cajun”
Szép, ugyanakkor igen nehéz feladat olyan művész lemezéről értekezni, akiről nevén kívül -bevallom őszintén- nem sokat tudok. Allen Toussaint (ejtsd: elen tuszan!) vérbeli New Orleans-i zongorista-énekes, komponista volt. Na, ebben merül ki lexikális ismeretem a 2015 novemberében elhunyt előadóról. Mit tud tenni ilyen esetben az egyszeri kritikus? Persze, hogy napjaink „mindenhatójához” fordul, az internethez. Hát kérem, igen impozáns adatokat találtam Toussaint életrajzában. Például dalait olyan nagyságok dolgozták fel -többek között-mint a Rolling Stones, a The Who, vagy épp a Yardbirds!
Poszthumusz jelentette meg a Nonesuch kiadó a zongorista utolsó anyagát, az „American Tunes”-t. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a lemez 2016. július 23-án, vagyis most szombaton fel fog jönni a New York-i Jazzlista 2. helyére! – A szerk.)
A címadó szám egy 1973-as Paul Simon szerzemény, melynek felvételén -anno- maga Toussaint is közreműködött. Mondhatni, egy amerikai ikon volt, ismerték, szerették. De joggal kérdezhetik kedves Olvasóink, mit keres egy jazzmagazin kritika rovatában a korongról szóló írás? Nos, a CD-n néhány jazz standard is elhangzik (a „Lotus Blossom” Billy Strayhorn-tól, Bill Evans egyik legismertebb munkája, a „Waltz for Debby”, Duke Ellington „Come Sunday”című műve, és Earl Hines „Rosetta”-ja), sőt, olyan jazzista nagyágyúk szerepelnek a korongon, mint Charles Lloyd (tenorszaxofon) és Bill Frisell (gitár). A 14 „track” további dalait Toussaint, és a hozzá hasonló vonalon tevénykedett/tevékenykedő szerzők-előadók adják.
„Play” gomb megnyomása után, kissé tudathasadásos állapotba kerültem, amikor -például- felcsendült a gyönyörűséges „Waltz for Debby”, melyből Toussaint-ék egy 4/4-es, latinos, blues-os lüktetésű darabot alkottak. Elég furcsa koncepció, azonban hamar „lenyugodtam”, mert ízléses, a zongorista stílusához teljesen passzoló parafrázist hallottam. Azért azt nem garantálom, hogy Bill Evans is így gondolná...
Allen Toussaint játéka számomra az ösztönös tehetséget juttatja eszembe. Úgy érzem, nem volt igazán képzett zenész, de a Benne rejlő érzéseket -legyen az romantika, vagy „dögösség”- száz százalékosan el tudta juttatni a Közönséghez. Nem csak a Hallgatóságot „kapta el” Toussaint, hiszen Oscar Peterson, de még Keith Jarrett zenéjében is felfedezni vélek hasonló motívumokat. Nyilván Fats Waller, Art Tatum és még sokan szóba jöhetnek, de azt gondolom, Toussaint is azok közé tartozott, akikre figyeltek a kortárs és későbbi jazzgéniuszok. És -valljuk be- ez megsüvegelendő!
Számomra az egész lemez egy furcsa hangulatról szól. Egyfajta antológia. A modern jazz gyökereit hozza felszínre, úgy, hogy a már kialakult új irányzatokat is „képbe hozza”. Nehéz és kockázatos vállalkozásba kezdtek a muzsikusok és a kiadó, de Allen Toussaint erős egyénisége, ősereje minden falat ledöntve, egy unikális anyaggá tette az „American Tunes”-t, és megkoronázta életművét!
Allen Toussaint: American Tunes (Nonesuch Records 2016)
1. Delores Boyfriend
2. Viper’s Drag
3. Confessin (That I Love You)
4. Mardi Gras in New Orleans
5. Lotus Blossom
6. Waltz for Debby
7. Big Chief
8. Rocks in My Bed
9. Danza, op. 33
10. Hey Little Girl
11. Rosetta
12. Come Sunday
13. Southern Nights
14. American Tunes
Allen Toussaint – zongora, ének
Jay Bellerose – dob, ütőhangszerek
Bill Frisell – elektromos gitár
Greg Leisz – acélhúros gitár
Charles Lloyd – tenorszaxofon
David Piltch – bőgő
Adam Levy – akusztikus gitár
Cameron Stone – cselló
Amy Shulman – hárfa
Rhiannon Giddens – ének
Van Dyke Parks – zongora, hangszerelés
