Toronto Jazz Orchestra: 20 2018. december 18., Varga Bendegúz

Toronto Jazz Orchestra: 20

A jazzma.hu digitális hasábjainak rendszeres olvasói lassan már megszokhatták, hogy időről-időre feltűnik olyan recenzió, amely a kanadai jazz-élet egy-egy friss kiadványát mutatja be. Ezúttal a kontinensnyi méretű ország gazdasági fővárosából érkezett lemezt mutatunk be: Torontó városának egyik meghatározó big band-je, a Toronto Jazz Orchestra, illetve annak új lemeze kerül terítékre.

A lemez érdekes címe egyszerűen csak "20". Ez arra utal, hogy a kiadvány a zenekar húsz éves fennállásának ünnepi alkalmából jelent meg. Az együttes művészeti vezetője a kezdetektől fogva Josh Grossman, aki a big band születésnapja mellett saját vezetői, zeneszerzői és hangszerelői fejlődésének kerek évfordulóját is ünnepli ezzel a zenei albummal.

Így nem meglepő, hogy hét Grossman szerzeményt és egy tőle származó hangszerelést hallgathatunk meg, ha a lejátszóba helyezzük a cédét. Ezek a 2009. és 2016. között született számok nagyon sok forrásból táplálkoznak. A hagyományos big band muzsika, vagyis a nagybetűs Swing mellett a funk, rock, a hip-hop, a szamba, de még a free jazz is részét képezi Josh Grossman szerteágazó érdeklődésének, amit igyekszik a kompozícióiban is megjeleníteni.

A lemez elkészítésében a kanadai jazz-szcéna több tiszteletben álló tagja is részt vett. A lemez producere Roberto Occhipinti JUNO-díjas bőgős. A hangmérnök, Petre Letros is ebben a kitüntetésben részesült korábban.

A lemez egy rendkívül életvidám felvétellel indul, amely a "Georgie and Rose" címet viseli. Mint a lemezborítón található leírásból megtudhatjuk, Grossman két csintalan gyermeke volt a zenekarvezető múzsája ennek a számnak a megírásakor.

A második nóta a "Brad's Prudence", amely a Lennon-McCartney szerzőpáros örökzöldjének, a "Dear Prudence" big band-re hangszerelt változata. Grossmant azonban nem az eredeti nóta, hanem Brad Mehldau "Largo" című lemezén található felvétel inspirálta arra, hogy a hangszerelését elkészítse. Erre utal a címadás is.

Meg kell, hogy mondjam, nem találom az összefüggést a két "Dear Prudence" variáció között. Míg Mehldau triójának verziója egészen bensőséges és a művésztől megszokott módon rendkívüli mélységgel előadott, szólójában pedig szinte már avantgarde módon elvonatkoztatott szintre jut el, addig Grossman big band verziójának hangulata és megoldásai - bár nyilván roppant profi és stílusos - mégis kissé "vásári", sőt mi több, "bazári" hangulatú, legalábbis Mehdau verziójához képest mindenképp.

A "20" gerincét a négy tételből álló "PN" képezi. A rejtélyes cím a neves Phil Nimmons kanadai klarinétos, zenekarvezető és tanár monogramját fedi, akinek személye és munkássága Grossman egyik legfontosabb személyes inspirációs forrása volt a big band két évtizedes vezetése idején.

A lemez a második és harmadik tétel ("Under a Treeful" és "Birdsong") során éri el csúcspontját, mind a kompozíciók, mind a hangszerelés, mind pedig a zenekari megszólalás szempontjából. Itt valóban hallhatjuk, hogy milyen magas színvonalon muzsikál a Toronto Jazz Orchestra. Az a lelkes magyar big band rajongó, aki csak két számot szeretne meghallgatni a 46 perces lemezről, ezeket válassza!

A negyedik, befejező tétel, a "Flat 10 Strikes Again" funk-os, "bulizós" tétel, de mégis magával ragadó a fúvósszekció megszólalása, valamint Jake Koffman altós szólója miatt.

Személyes kedvencem a lemezről a "Reflection" című ballada, amelyben elképesztően szép hangszerelési megoldásokat hallhatunk! Egyszerre bensőséges és monumentális a hangzás és a játék.

Az albumot záró "The Blob" egy blues-os, zúzós, súlyosan dögös rock'n'roll nóta, big band-re hangszerelve. Bizonyára nagyon ütős lehet a zenekar koncertjeinek ráadásaként. A számot Mark Grieve  harsonás bombasztikus szólója koronázza meg.

A Toronto Jazz Orchestra egy rendkívül felkészült és összeszokott zenekar. Játékukat a precízség és profizmus jellemzi, ugyanakkor mégis könnyedek, játékosak és oldottak tudnak maradni a különböző zenei szituációkban is. Ez nem könnyű - különösen egy big band lemezfelvétel esetén - mégis a "20" erről tesz tanúbizonyságot.

Meglátásom szerint a lemez egyik célja az lehetett, hogy a huszadik születésnapra készülve az együttes bemutassa a legkülönbözőbb arcait és egyben (erő)demonstrálja, mennyire otthon vannak a különféle stílusokban. Ez egy kissé túlságosan is diverz lemezt eredményezett. Számomra nehéz azonosulni a Toronto Jazz Orchestra, illetőleg Josh Grossman zeneszerző minden arcával.

Ennek ellenére bátran ajánlom minden magyar big band zene iránt érdeklődő jazz-rajongónak ezt az albumot, csalódás a legkevésbé sem fog érni senkit sem!

Toronto Jazz Orchestra: 20 (magánkiadás, 2018.)

1. Georgie and Rose (Josh Grossman)

2. Brad's Prudence (Lennon-McCartney, arr. Josh Grossman)

3. 4PN, mvt. I: The Land of 2 and 4 (Josh Grossman)

4. 4PN, mvt. II: Under a Treeful (Josh Grossman)

5. 4 PN, mvt. III: Birdsong (Josh Grossman)

6. 4PN, mvt. IV: Flat 10 Strikes Again (Josh Grossman)

7. Reflection (Josh Grossman)

8. The Blob (Josh Grossman)

Artistic Director, conductor - Josh Grossman

Szaxofonok - Chris Roberts, Jake Koffman, Paul Metcalfe, Chris Honsburger, Shirantha Beddage

Trombita - Steve Dyte, James Rhodes, Alexander Brown, John Pittman

Harsonák - Christian Overton, Pat Blanchard, Mark Grieve, Sylvain Bédard

Todd Elsiger - gitár

Carissa Neufeld - zongora

Mark Godfrey - bőgő és basszusgitár

Ben Ball - dob

Luis Obregoso - ütőhangszerek