Souza, Luciana: The Book of Chet 2012. december 23., Vörös Janka

A Grammy-díjas brazil származású Luciana számomra sajnos eddig ismeretlen volt. Zenész családból származik, a Berklee-n Jazz hangszerelés szakon diplomázott. Karrierje már 3 évesen elindult egy brazil rádiós reklámmal. Eddig 10 lemezre lehet büszke, 2012-ben két lemezzel is előrukkolt: a „Duos III” és a „The Book of Chet” címmel. Ezeket Grammy-dírja is jelölték, az elsőt a „The Best Latin Jazz Record”, az utóbbit a „The Best Jazz Vocal Record” kategóriában.

Az utóbbi lemez a véleményezésem tárgya, mely már akkor, ismeretlenül is felkeltette az érdeklődésemet, mikor választanom kellett a Grammy-díjra jelölt jazzénekesek lemezei közül. Hosszas utánajárással, de sikerült megszereznem az albumot és rendkívüli élményben volt részem, mikor meghallgattam.

A The Great American Songbook dalai Chet Baker szellemében, Luciana megközelítéséből óriási hatással voltak rám. Ha előttünk van Chet Baker zeneisége (számomra ez a végtelen, de valahogy mégis jóleső szomorúságot jelenti), Luciana Souza fátyolos, néha elhaló, de csodálatosan búgó hangjával, levegőjével olyan különleges légkört teremt, melyet igazán ritkán lehet megélni.

A lemezt dinamikailag, hangszerelésileg, és gyakorlatilag minden szempontból egysíkúnak mondanám, mégis a hangvétele kompenzálja ezt. Egyáltalán nincs kedvem felróni hibául az egysíkúságot, mert nagyon kellemes hallgatni, a magával ragadó hangulata, Luciana hangja és a feltűnően lágy kíséret miatt. A kísérő trió felállása gitár-bőgő, dob (Larry Koonse, David Piltch, Jay Bellerose, ez utóbbi Diana Krall-lal felléett november 13-én a BSA-ban!), melynek külön érdekessége, hogy élőben rögzítették a dalokat.

A két kedvencem a korongról az „I Fall in Love Too Easily” és a „You Go to My Head” volt, melyek a számomra eddig hallott legszebb feldolgozásai voltak ezeknek a nehéz, mély daloknak.

Luciana kitűnően bánik a hangszínével, nem énekel nagy dinamikai, vagy dallami íveket, kitartott hangjai kompenzálják ezt különösebb hangerő változtatás, vagy díszítés nélkül is. Nem kimondottan pontos az intonációja sem, de ez egyáltalán nem von le ezzel értékéből, ezzel is a hangulat kialakítására, megtartására törekszik. Luciana ugyan majdnem végig balladákat énekel a lemezen, de mégsem érzem melankolikusnak, inkább megnyugtatónak, andalítónak.

Pont egy ilyen lemezre vágytam most, köszönöm az élményt, és remélem, hogy egyszer élőben is hallhatom majd Luciana Souza-t.