Smith, Wadada Leo: Red Hill 2015. január 19., Dr. Nagy Sándor
Wadada Leo Smith, Jamie Saft, Joe Morris, Balazs Pandi - Red Hill (RareNoise Records)
1. Gneiss
2. Janus Face
3. Agpaitic
4. Tragic Wisdom
5. Debts of Honor
6. Arfvedsonite
Wadada Leo Smith - trombita
Jamie Saft - zongora, Fender zongora
Joe Morris - bőgő
Pándi Balázs – dob
A pár hónapja megjelentetett CD felvételei Londonban készültek: modern free; kollektív, totális improvizáció - nem vittek kész darabokat a stúdióba. A három amerikai zenész: Wadada Leo Smith (1941) trombitás; Joe Morris (1955) (elsősorban) gitáros, de most bőgős (nem először) és Jamie Saft (1971) billentyűs hangszeres társa ezúttal a magyar Pándi Balázs (1983) dobos volt.
Négy egyéni hangú, újszerű, közös nyelvet beszélő muzsikus "konferenciája" hallható a lemezen - teljesen egyenrangú partnerként kezelve egymást, kiváló hangszertudással. A hat, jó tíz perces (vagy még hosszabb) opusz, mintha a jelenkor kilátástalanságát szimbolizálná. Hullámzó tempó, de a hangulat mindvégig borongós.
Nincsenek - hagyományos értelemben vett - szólók: mindannyian folyamatosan improvizálnak. Nem látom értelmét, hogy a számokat külön-külön elemezzem; kíváncsi lennék, hogy a számomra csak félig-meddig érthető címek hogyan születtek?
WLS játéka helyenként "suttogó", máskor mintha dúdolna, vagy énekelne hangszerén. Engem meggyőzött tudásáról.
Joe Morris nagyszerű zenész: alázatos és "törekvő" is tud lenni.
Jamie Saft harmóniái szépek; meghatározó szerepe van abban, amit hallunk; szólói nem szokványosak.
Pándi Balázsról nehéz lesz elfogulatlanul írni: ebben a műfajban kevesen dobolnak ilyen szinten Magyarországon. (Legutóbb Mette Rasmussen partnereként láthattuk egy hónapja az A38-on.) Érti és érzi a stílust, jól megosztott energiákkal kísér és szólózik. Világhírű társai mellett ilyen fiatalon is komoly szerepet kap. A "készlet" összes eszközét használja - játéka mégsem "zsúfolt". Igazi dicséret: egy kritikus Rashied Ali-hoz hasonlította! Tudom, nincs az a művész, aki szereti a "hasonlítgatást", de ez - szerintem - mégis megtiszteltetés.
Remélem, kiderült a fentiekből, hogy nem könnyű zenéről van szó, de talán az is, hogy nem "hallgathatatlan" - azok számára sem, akik most ismerkednek a free jazz-zel. Érdemes energiát "áldozni" rá!
