Simion, Nicolas: Transylvanian Jazz 2011. szeptember 22., Dr. Gregorits János

Etno-jazz? Nevezhetnénk akár annak is, lényegében azonban ízig-vérig „contemporary” zenét hallunk, top-muzsikusoktól, akiknek a zenei elkötelezettsége egyértelmű. Játékukban a jazz, nem pedig a folk a meghatározó elem. (Úgy vélem, egy jazz-kritikában ez aligha számít szemrehányásnak.) Az is hozzájárul persze a jazzminőséghez, hogy a román – egyáltalán a balkáni – népzene különösen jól tud szervesülni a jazz-zel. úgy ritmus-, mind melódiavilága okán. Ezt a kínálkozó lehetőséget Nicolas Simion (szoprán- és tenorszaxofon, klarinét, basszusklarinét) maximálisan érvényesíti: úgy is, mint komponista és úgy is, mint előadó. Simionr-a akkor figyeltem fel, amikor Körössy Jancsi pár évvel ezelőtt magával hozta Budapestre és duóban léptek fel a rádióban. Akkor is nagyon jó produkciót nyújtott, de végülis – ilyen volt a szereposztás - lojálisan Körössy árnyékában maradt. Most, saját együttesével, saját koncepcióját megvalósítva megmutatja igazi énjét. Invenciózus és technikás improvizációival, többféle zenei világot felvillantó hangszereléseivel, amelyekből kihallatszik, hol a tradicionális román hóra, hol Astor Piazzola „tango-nuevo”-ja, mindvégig egyértelműen jazz-es hangvétellel. Nagyon jó muzsika!  És nagyon jók a partnerek: Lantos Zoltán hegedűn, Martin Lubenov harmonikán, Giani Lincan cimbalmon, Sorin Romanescu gitáron, Martin Djakonovski a basszusnál, Boris Petrov a doboknál. Nekem Lubenov harmonikázása tetszett a legjobban Simion után, aki minden tekintetben kiemelkedett zenésztársai közül. A tizenkét darab közül leginkább a „Transylvanian Wood” fogott meg, ennek a hangszerelése is különösen jól sikerült. A szaxofont indaként fonja körbe a harmonika mozgékony szólama, ehhez persze két ilyen kitűnő muzsikusra is szükség volt, mint Simion és Lubenov. Az együttes összetétele – legalábbis a nevek alapján erre lehet következtetni – tisztán kelet-európai. Ez is bizonyítja, hogy Európának ez a csücske milyen zenei potenciált képvisel.