Scott, Christian: CHRISTIAN a TUNDE ADJUAH 2012. augusztus 17., Pecze Balázs
Christian Scott (1983 – New Orleans) azon kevés mai jazz zenész közé tartozik, akiket nem lehet a szokásos keretekkel beskatulyázni. A sokszínűség, a merész kreativitás azt hiszem Scott fő erénye, amellett, hogy korábbi munkáiból felhasznált kliséit és motívumait véltem felfedezni legújabb „Christian a Tunde Adjuah” című dupla albumán. A régi, bevált hangzást kedvelő jazzrajongóknak nem biztos, hogy ez lesz a kedvenc lemezük, de szimpátiánkat sok esetben csak a hozzászokás hiánya gátolja. Bevallom, elsőre nekem is bizarr volt a zene, amit nem is lehetne jazznek definiálni, sokkal inkább popzene ez némi jazz, rock, hiphop, drum n bass és sok elektronikus ketyere felhasználásával.
Egy nap alatt többször hallgattam meg a dupla CD-t, elsőre nem is igazán tetszett, másodszorra értettem meg benne azt a sok finomságot, amitől nem is lesz ez a zene a fülbemászó kategória, elég koncentrált dózist kaphatunk a trombitából is annak ellenére, hogy nem tolakodó Scott játéka. Egy biztos; a fiatal trombitás (aki egyébként a Berklee elvégzése után számtalan világhírű zenésszel játszott már; Marcus Miller –épp vele lépett fel pár hónapja Pesten-, Prince, Mos Def, Metropole Orchestra) elég erősen feszegeti a hagyományos zenei kereteket, ezzel keresve saját hangját, illetve személyes megszólalását. Úgy gondolom, nem is kell tovább keresnie, ez a lemez és a kompozíciók teljes mértékben Cristian Scott hangja. Ami eszembe jut ezeket hallgatva; a merészség, szabadság, Amerika….
Trombitásként ki kell emelnem Scott fantasztikus technikai tudását, hangszerkezelését, ami számomra az amerikai ízt adja a lemezhez. A közreműködő zenészekre ez a jellemző éppúgy igaz (Matthew Stevens – gitár, Lawrence Fields - zongora, Fender Rhodes, csemballó, Kristopher Keith Funn - basszusgitár, Kenneth Whalum lll - tenorszaxofon, Corey King - harsona, Louis Fouche - altszaxofon, és személyes kedvencem, a nagyszerű dobos Jamire Williams.)
A Christian a Tunde Adjuah meghallgatását zenészeknek és zenekedvelőknek egyaránt ajánlanom, hiszen Scott útkeresése új távlatokat nyithat a modern jazzben.
