Sanders, Pharoah: Promises 2021. április 11., Simády Béla
Floating Points, Pharoah Sanders, The London Symphonic Orchestra - Promises (Luaka Bop - 2021. március 26.)
Sam Sheperd angol producer és zeneszerző, az elektronikus zene mestere készíti a lemezeit – ahogyan ezt már Dr. Nagy Sándor kollegánk korábbi írásában említette – Floating Points fedőnévvel. Így történt ez tavaly is, amikor Sheperd felkérte az akkor már 80. életévében járó legendás szaxofonost, hogy közreműködjön az új albumán.
Pharoah Sanders már régóta nem készített önálló lemezt, de közreműködőként néhány felvételen szerepelt az utóbbi években, és turnézott is zenekarával a járványt megelőző években. (Többek között Budapestre is eljutott.) Saját bevallása szerint nagyon ritkán hallgat zenét, inkább a természetes hangok vonzzák… vízcsobogás, madárcsiripelés, vagy éppen az érkező vonatok, leszálló repülők zaja. De a játéka még mindig elvarázsolja a hallgatóságot. Az elmúlt 25 évben Coltrane örökségét vitte tovább a legendás „Ballads” album számait leporolva és újra a közönség elé tárva ezeket a zseniális darabokat.
Ami a „Promises” lemezt illeti, itt inkább a korai, meditatív zene által érintett évei juthatnak eszünkbe. Sanders mindig is spirituális szellemiségű volt, a ’60-as években a free zene megszállottja volt - 2 évig John Coltrane zenekarának tagjaként - most egy új feladat várt rá, Sheperd elektronikus alapjaira kellett improvizálnia. Ehhez persze rá kellett hangolódnia erre a különleges feladatra… és ez tökéletesen sikerült.
A kilenc tételes mű alapja egy monoton ismétlődő, néhány hangból álló refrén, amelyet a csembaló, és a cseleszta játszik. A kis dallam végigkíséri az egész felvételt, mögötte pedig effektek, zajok, hangfoszlányok, ütőhangszerek, az elektronika hangjai hallhatóak. Két tételben a szimfonikus zenekar átütő erővel töri meg az addig csendben csordogáló zene folyamot. Az igazi főszereplő természetesen a Nagy Varázsló, Pharoah Sanders. Csodálatos dallamokat csalogat ki a hangszeréből, füllel hallhatóan nagyon élvezte a jelenlétet, időnként még mormogás-szerű énekkel is kíséri a játékát. Egyébként is jól be tud illeszkedni a modern zene világába – mint ahogy az Bill Laswell ambient felvételein tapasztalható – most is inspiráló volt számára ez az új feladat. Tegyük hozzá, hogy Sheperd a maga minimál-zenei feladatát remekül oldja meg, kevés hanggal, de remek hangszereléssel járul hozzá ahhoz, hogy a maximumot ki tudják hozni a project-ből.
És persze ez nem jazz. Nem swingel, nincsenek váltakozó hangszerszólók. Ami van, az egy elektronikus alapokon nyugvó zenei alap, amire a világ jelenlegi egyik legjobb szaxofonosa fantasztikus improvizációkat játszik. És ez nem túlzás. Egy különleges darab, aminek a gyűjteményekben a helye. Az alábbi linken meghallgatható.
https://floatingpoints.bandcamp.com/album/promises
A közreműködők:
Sam Shepherd - zongora, csemballó, cseleszta, Fender Rhodes, Hammond B3, Oberheim 4 voice & OB-Xa, Solina String Ensemble, Therevox ET-4.3, EMS Synthi, ARP 2600. Buchla 200e.
Pharoah Sanders - szaxofonok, énekhang
The Strings of The London Symphonic Orchestra
