Ritenour, Lee: Twist of Rit 2015. október 22., Balogh Roland
Lee Ritenour - Twist of Rit (Concord – Universal Hungary)
Először is azzal kezdeném, hogy egy olyan világhírű amerikai előadónak tartom a legújabb lemezét a kezemben, aki meghatározó ember volt a karrierem elindulásában. Lee Ritenour volt a zsűri elnöke a Montreux-i jazz-gitárversenyen, amit megnyertem 2009-ben. Egy nagyon kedves emberről van szó, aki a jazz zenei életre mélyen rányomta bélyegét. 19 Grammy jelölés, több mint 40 album, és több mint 30 kortárs jazz sláger fűződik a nevéhez. Lee Ritenour tinédzser korában Joe Pass-tól tanult és nagy hatással volt rá Wes Montgomery gitárjátéka is. Olyannyira, hogy fiát Wes Ritenour-nek nevezte el. Lee stílusát a funk, pop, rock, blues és a Brazil zenei stílus is fémjelzi. A lemezen most is megtalálhatóak a funk-os, blues-os elemek, valamint ugyancsak érződik példaképe Wes Montgomery hatása is, de felsorolnék először néhány művészt, akik a lemezen játszanak. Dave Weckl dobol, Melvin Lee Davis hét-húros basszusgitáron játszik (apró megjegyzés, hogy Montreux-ben a jazz-gitárversenyen és 2013-ban a Millenáris Parkban is játszottunk együtt….nagyszerű zenész).
Dave Grusin akusztikus zongorán és Hammond-on is játszik a lemezen, Ernie Watts tenorszaxofonozik. Az egyik legnagyobb apropó pedig, hogy egy magyar gitáros is játszik vendégművészként, Pusztai Tóni. Nem udvariatlanságból hagytam őt a végére, hanem éppen ellenkezőleg. Tóni 2014-ben megnyerte a Six String Theory által megrendezett jazzgitárversenyt, így meghívást kapott, hogy játsszon Lee ritenour lemezén egy dal erejéig. Úgy gondolom, hogy ez hatalmas elismerés. Nagyon boldog vagyok, hogy minket magyarokat ilyen nagy tehetséggel áldott meg a Jóisten, és világszinten képviselhetjük hazánkat méltó módon.
Beszéljünk akkor a lemezen hallható dalokról, stílusáról. A dalokon értelemszerűen mind érződnek a Lee által kedvelt zenei stílusok. Hallhatunk funk-ot, modern hangszerelést, blues-os, rock-os gitárszólókat, és a nagytestű jazz-gitárhangos Wes Montgomery-s hatások is hallhatóak. Az első dal “Wild Rice" elég modern hangvételű, nekem ez az egyik kedvencem. Nagyon tetszett a fúvós hangszerelés és a gitár hangszíne is. Habár először a gitár kórusos hangszíne miatt azt hittem John Scofield játszik vendégművészként, de aztán a gitárjátékról felismertem Lee játékát. Egyébként Lee 2012-ben megjelent „Rhythm Session” című lemezén játszik Scofield, mint vendégművész. A második dalt "Fatback" igazi Blues kedvelőknek ajánlom. Vérbeli blues gitárszólókat hallhatunk, és a hangszerelés is nagyon ízléses. A harmadik dal groove-ja a mai modern R&B zenére épül, nagytestű jazz-gitárjátékkal fűszerezve. Azon kívül, ahogy Lee játszik és szól a kezében a több mint 2 millió forintos hangszer, azért a lemez hangmérnökének is jár a pirospont. A keverés csillagos ötös. Mondjuk köztudott, hogy még Magyarországról is vannak zenészek, előadók, akik Los Angelesbe küldik lemezüket kevertetni. A negyedik dalban Lee a rock-os stílusát mutatja meg nekünk. A hangszerelés mégsem egy rock-os dal hangszerelése, hanem sajátos kicsit blues-os, jazz-es. Viszont most ugranék egy nagyot, mert nem szeretném a lemezen lévő összes dalt kielemezni, inkább hagynék meglepetést azok számára, akik megveszik ezt a lemezt. Az utolsó dal "Waltz for Carmen", melyben Tóni is játszik, egy gitár duó. Egy gyönyörű intróval kezdődik, melyet Tóni játszik, aztán beszáll Lee is, és felváltva kísérik egymást és játszanak ízléses, virtuóz szólókat. Minden jazz-kedvelőnek, a jazzgitár iránt rajongóknak, és nem csak jazz zenészeknek ajánlom ezt a lemezt, mivel tényleg megtalálhatóak a lemezen a funk, a pop-rock, blues és a jazz-es elemek egyaránt.
