Reinhardt, Django: Jazz in Paris/Nuages 2011. szeptember 16., Biomusic Ágostin Béla

PSZICHO

Hála a hadiiparnak mi civilek is használhatjuk a diszkeket és a számítógépeket.

A hadiipar persze már az ókortól kezdve jelen van az emberiség életében. A művészek is áldozatai ennek. Manapság egyre nehezebb a cd forgalomban hinni és arra építeni egy karriert. Egy új Django lemez mindenképp időutazás és tapasztalatszerzés. A II. világháború alatt vándorló nomádként élő francia cigány gitáros élete a bizonyíték arra, hogy a koncertezés az igazi eleme a zenésznek.

PSZICHÉ

Az elektromos gitáron játszó ember felfedezi az új hangzásban rejlő lehetőségeket, és egy új stílus kezd kialakulni a kezei között. Megvannak még a virtuóz figurák,de becsúszik egy-két váratlan akkord, hosszan elnyújtott hang, ami új a Grapellis korszakhoz képest. Mintha  kedvenc gitárosaim egyik ősét hallanám, hisz  kikerülhetetlen, mint Charlie Parker a szaxofonosoknál. Ezen a lemezen nem a swingelés a lényeg, hanem a lényegelés a swing. Egyre beljebb jutva a lemezbe, az elektromos gitározás bugyraiba jutunk el.

DZSI-PSZI

Először a hangszórónkból a cd lejátszónkba, onnan a cd-re, onnan a keverőbe, onnan a hangszalagra, onnan a stúdióba, onnan a gitárerősítőbe, onnan a gitár tekercseibe, onnan a húrokhoz és a fogólaphoz, onnan a mester kezeibe, onnan a szívébe, fejébe, lelkébe. Látjuk a tűzvészt, amiben megég a keze és a világa, és csodáljuk az életörömöt, amit kapunk tőle.

Biomusic hasonlattal élve: ez a lény minden erdőtűz után kivirul – lulugyil.

43 évesen hunyt el. NUAGES – ez egy gyönyörű rózsa, amely most a hangszórókból tekint ránk – a jövőbe.