Reija, Xavi: The Sound of the Earth 2019. február 03., Horváth László
Xavi Reija – The Sound of the Earth (MoonJune Records, 2018)
A katalán dobos, Xavi Reija elsősorban a progresszív rock, a jazz-rock szerelmeseinek lehet ismerős, többnyire ezekben a műfajokban mozog otthonosan, és legújabb, 2018-ban megjelent lemeze is ezt követi. Nem mindennapi zenészeket sikerült maga mellé csábítani ehhez a koronghoz. Régóta együtt muzsikálnak a szerbiai születésű, de már Spanyolországban (pontosabban katalán területen, Barcelona-ban) élő gitárossal, Dusan Jevtović-csal, együttműködésük ezen a lemezen is folytatódik. Ezen kívül a „Stick Men” nevű formáció két tagja, a gitáros Markus Reuter és a basszusgitáros Tony Levin csatlakozott hozzájuk, így alakult ki ez a kvartett.
Amint beraktam a lemezt, és meghallgattam az első egy-két számot, rögtön azt éreztem, mintha valami kiadatlan számokból válogatott King Crimson albumot hallgatnék. Ekkor még nem igazán néztem meg a zenészek névsorát. Már a CD közepénél jártam, amikor elkezdtem utánajárni, honnan olyan ismerős Tony Levin neve, és láss csodát: a basszusgitáros rengeteg zenekarban, többek között éveken át a King Crimson-ban is játszott. Rockzenei berkeken belül rengeteg nagy név van még a „referenciái” között, és ez a stílus tökéletesen fekszik hozzá, a karakteréhez, a játékához.
A borító belső oldalán egy számomra helyenként kissé ömlengősnek tűnő kritika található, azt viszont jól kiemeli, hogy mennyire jól adja át a zene a tematikát: a Föld hangjai valóban előttünk vannak, szinte látjuk a hegyeket, tengereket, vulkánokat, sziklákat, felhőket, érezzük a vihart, az esőt, a napot. Ami érdekes, hogy ezt nem csak a gitárokkal, pedálokkal, effektekkel adják át, de Xavi Reija is tökéletesen játszik a dinamikával, és ami nekem külön tetszik a dobjátékában, hogy nagyon okosan használja a cintányérokat, a seprűt, és minden technikai finomságot, illeszkedve a dalok hangulatához.
Markus Reuter (touch guitar) és Dusan Jevtović kettőse szintén remekül szólaltatja meg a gitárokat, főleg az elnyújtott hangok, az erősen torzított háttérakkordok, és a különböző effektusok használata jellemzik a gitárjátékot. Tony Levin a rá jellemző sokoldalúsággal játszik basszusgitáron és elektromos bőgőn egyaránt, és ami külön említésre méltó, hogy nagyon szépen hangolták össze a különböző szólamokat, hangszereket. Ebben nyilván az utómunkálatok is sokat segítettek, de ez nem mindig könnyű, és nem mindig sikerül jól az ilyen műfajú albumok esetén.
Ez a lemez összességében egy nagyon érett, kiforrott koncepcióalbum lett, egy olyan supergroup tálalásában, akik mind hozzáteszik a magukét a zenei világ kialakításához, és olyan tudatosan építik fel a dalokat, és rendezik el azokat, hogy a CD önállóan is egész képet adjon.
Elsősorban jazz-rock rajongóknak ajánlom, de aki nyitott a műfajra, és kíváncsi a Föld hangjaira négy remek zenész előadásában, az is bizonyára örömét leli majd benne.
