Reija, Xavi: RESOLUTION 2014. április 27., Potesz Balázs

XAVI REIJA – RESOLUTION (MoonJune Records)

Először van szerencsém egy zenei produktumot véleményezni, amely meglehetősen nehéz feladat, hiszen az én véleményem nem feltétlenül egyezik a hallgatókéval. Megpróbáltam objektíven nekilátni, de legfőképp őszintén.

Alább Xavi Reija (ejtsd: csávi reíhá!)-ról (1972 – Barcelona) és lemezéről olvashattok pár mondatban. A katalán zenész, a Berklee College of Music-ban szerzett diplomát, jelenleg Spanyolország élvonalbeli dobosa, aki számos előadó mellett Steve Hogarth-szeel (Marillion), és Gary Willis-szel (Tribal Tech) is dolgozott együtt. E lemez létrejötte, a dobos/zeneszerző mellett, Dusan Jevtovic szerb gitárosnak és a szintén Bernat Hernandez basszusgitárosnak köszönhető, akik a dalok írásában és hangszerelésében is részt vettek.

A lemez hallgatása közben azonnal szembetűnik, hogy bár dobos zeneszerzőről beszélünk, mégsem egy kifejezetten "dobos" anyagot hallhatunk, ami nekem helyből szimpatikus. A trió maximálisan együttműködve alkotja a zenét, amely elég nagy részben improvizáció. Személyes véleményem, hogy némi egysíkúságot éreztem a dalok hallgatása közben, ami részben köszönhető a feszítő, disszonáns dallamoknak, amik végigkísérik az albumot, részben pedig a gitár és basszusgitár sound-oknak. Ezek mellett nekem a dinamika is kevés egy picit.  Szerencsére ezt a bennem keletkezett hiányérzetet a „The Land of the Sirenians” című dal némileg kompenzálja szép dallamokkal és motívumokkal egy balladai környezetben. Sokszor teljes improvizációra enged következtetni egy-egy darab, mint például a 4. dal, ami a „Dreamer” névre hallgat, az ember ugyanakkor precíz, mértani pontossággal megkomponált műveket is hallhat, ami rögtön a soron következő nótában meg is mutatkozik „Abyss” címmel. Ennél a track-nél véltem felfedezni a dobolásban Vinnie Colaiuta hatását. (Zárójelben jegyzem meg, hogy aligha találnék olyan mai dobost, akire ne lett volna hatással Vinnie Colaiuta munkássága).

Az anyagra általában jellemző, hogy egy hangulatteremtő gitár riff és egy basszus groove vagy egy dob groove köré épülnek a dalok, kissé Drum&Bass-es, Rock-os, helyenként Electro Swing-es köntösben. Meditatív, szabadságot sugárzó. Az elektronika a zenekar szerves része, ami a gitáros kezében (pontosabban lába alatt) összpontosul, effekt pedálok és looperek formájában, amikkel nagyon érdekes ritmikákat és többszólamúságot ér el, amit élő színpadi körülmények között is képes produkálni. A korábban már említett „Dreamer” című dalban a basszusgitár is kap egy elég erős torzítót. Külön kiemelném a dob hangzást, amely a mai trendnek megfelelően kicsit túl gain-ezett, és a reverb-et többnyire a nagy térben való rögzítés, és a különböző helyen felállított room mikrofonok adják meg.  Nincs gate-elve, nincs agyon hangszínelve, egy természetes dobhangot hallhatunk, ami lehetővé teszi, hogy az anyagot élőben is élvezhetjük, természetesen az improvizációnak köszönhetően előadásonként más és más magaslatokba juttatva el ezzel minket, hallgatókat. Hozzáteszem, meglehetősen nagy nyitottságot igényel az anyag. Nem véletlen, hogy nem boncolgattam nótánként a lemezt, hiszen ez egy komplex termék, az elejétől a végéig érdemes meghallgatni, akkor fogja azt nyújtani, amit a zenészek adni szerettek volna nekünk e korongon keresztül.   Személyes kedvencem a „Welcome to the End” című szerzemény.

Jó zenehallgatást kívánok mindenkinek és köszönöm, hogy elolvastátok a gondolataimat.

Dal lista: