Reeves, Dianne: Light Up the Night 2017. december 08., Gáspár Károly
Dianne Reeves - Light Up the Night (Concord Records/Universal Hungary)
„Jazz díva, nem pop!”
Mostanság divattá vált, hogy jazz énekesek kirándulnak a pop tájaira, sőt, olyan jól érzik ott magukat, hogy tábort vernek arrafelé. Tény, hogy bizonyára több emberhez jut el zenéjük, ha könnyed, jól táncolható „groove”-ot pakolnak, egy szövegében rendkívül fontos kulcsszavakat, kifejezéseket tartalmazó -„szeretlek,” „jöjj vissza hozzám”, „naplemente”, „nélküled üres az életem”, etc.- dal alá. Az a legszebb az egészben, amikor jazzisták jazz zenekarként jazz klubban, vagy jazz fesztiválon, a jazzre nyomokban sem hasonlító muzsikát „nyomatnak”, saját dalaikból, vagy divatos pop előadók slágereiből válogatva... Ilyen esetekben mindig a zseniális szaxofonos, Charlie Parker életét feldolgozó film, a „Bird” egyik jelenete jut eszembe, amikor Parker meghallja fújni valamelyik kollégáját egy rock and roll zenekarban, és a következőt mondja: - Nem való ez a sok bé-dúr játék...!
Persze a jazz zenészekre jellemző nyitottság nagyon fontos, hiszen ez biztosítja a műfaj fejlődését, sokadvirágzását. Ezen jellemzők abszolút helytállóak Dianne Reeves esetében. A nagyszerű, Grammy-díjas afro-amerikai énekesnő egy 2016-ban, a francia Jazz Marciac-on adott hangversenye jelent meg a Concord Records gondozásában „Light Up the Night” címmel.
A korongon Peter Martin zongorázik, Romero Lubambo gitározik, Reginald Veal bőgőzik, basszusgitározik, vokálozik, Terreon Gully dobol és szintén vokálozik, szájharmonikán pedig Grégoire Maret működik közre. Mindenképpen meg akarom osztani Önökkel azt a kihagyhatatlan információt is, amit a CD belső borítóján fedeztem fel: Reeves frizuráját Nicole James készítette. Enélkül hiányos lett volna recenzióm, ugye...?
Nyolc dalt hallhatunk a felvételen; mindjárt a már említett nyitottságra bizonyítékként, a Fleetwood Mac egykori énekesnője, Stevie Nicks (Stevie-nek Stevie, de higgyék el, hölgyről van szó) által fémjelzett melódiával indulunk, melynek „Dreams” a címe. Ebben az „opus”-ban rögtön szembe találkozunk azzal, amit a lemez legfontosabb elemének érzek. Ez nem más, mint, hogy egy -esetünkben- pop-ballada meg tud úgy szólalni kiváló jazzisták által, mint egy kifejezetten „erre a célra” írt szám. Nem Reeves-ék mennek a kölcsön kérni „popposékhoz”, inkább Ők viszik bele saját szívüket-lelküket, tudásukat, stílusukat, és alakítják át ízléses jazz darabbá!
Dianne szerzőként is megvillan a „Nine” és a „Cold” által. Előbbi latin, utóbbi amolyan „dögös”, soul-os lüktetésű dal. Számomra bizonyítékként szolgáltak, hogy Reeves bizony nem „csak” énekesként tud tündökölni.
A jazz nagyágyúitól szintén elhangoznak kompozíciók; Miles Davis „All Blues”-a, Wayne Shorter „Infant Eyes”-a, és Pat Metheny „Minuano”-ja csendül fel, szöveggel énekelve is megtartva az eredeti instrumentális változatok hangulatát és színvonalát.
A szájharmonikás Grégoire Maret „Heavens” című dalával színesítette a repertoárt, amire azt mondanám: olyan Wayne Shorter-es, Robert Glasper-es típusú, pop-jazz ballada. Egyébként nagy örömmel hallgattam Maret, és konstatáltam, hogy -hála Istennek- vannak méltó követői a felejthetetlen Toots Thielemans-nak.
A koncert lezárásaként a „Beautiful” csendül fel (Arden Altino, Jerry Duplessis, Kortney Jamaal Pollard). Hogy a keretes szerkezet érvényesüljön, ez is alapvetően soul, funky jellegű darab, kissé himnikus beütéssel.
Egy igazi, hamisítatlan jazz díva, jobbnál-jobb zenészek, stílusok ízléses keveredése, úgy, hogy mindvégig JAZZ szól; ez a „Light Up the Night”!
Dianne Reeves: Light Up the Night (Concorde Records 2017)
1. Dreams
2. Minuano (Six Eight)
3. Nine
4. Infant Eyes
5. All Blues
6. Heavens
7. Cold
8. Beautiful
Dianne Reeves - ének
Peter Martin - zongora
Romero Lubambo - gitár
Reginald Veal - bőgő, basszusgitár, vokál
Terreon Gully - dob, vokál
Grégoire Maret - szájharmonika
