JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. november 25.
Jazz(Nagy)kanizsa 20242024. november 11.

Lemezpolc kritika:
Rahman, Zoe - Zoe Rahman Trio Live with Special Guest Idris Rahman

Rahman, Zoe: Zoe Rahman Trio Live with Special Guest Idris Rahman 2014. október 05., Dr. Nagy Sándor

zoe-rahman-trio.jpg

Zoe Rahman Trio Live with Special Guest Idris Rahman (Manushi)

1. The Stride
2. Ha gente aqui
3. Friday 13th
4. Tuang Guru
5. Muchhe jaoa dinguli
6. Harlem Blues
7. Egyptian Tune Dance
8. Last Note

Zoe Rahman - zongora
Oli Heyhurst - bőgő
Gene Calderazzo - dob
Idris Rahman - klarinét ( 2,5 )

A felvétel Londonban a Pizza Express Jazz Club-ban készült 2007 áprilisában. A CD-t végül 2009-ben jelentették meg.

Zoe Rahman (2014. október 9-én az Opus Jazz Club vendége) 1971-ben Angliában született. Édesapja Bangladesh-ből származik, így a bengáli kultúrába (is) "beleszületett", ami stílusán erősen érződik. Tanulmányait Oxfordban és Bostonban (Berklee College of Music) klasszikus zongora szakon, valamint Joanne Brackeen irányításával jazz szakon végezte.
Érdekesség, hogy egy bengáli népdal-feldolgozást kivéve (Muchhe jaoa dinguli) csak jazz zongoristák szerzeményei találhatók a CD-n: 2-2 Abdullah Ibrahim-tól (1., 4.) és Joanne Brackeen-től (3., 7.), 1-1 pedig Mario Laginha-tól (2.), Phineas Newborn-tól (6.) és Zoe-tól (8.).
Lendületes, virtuóz, "hangokkal teli", lehengerlő számmal indul a lemez. Végig a zongora dominál - erős dob-kísérettel. A második részben Zoe testvére, Idris Rahman klarinétszólója után újra a főszereplő kerül előtérbe, majd a bőgő következik. Hogy hogyan lehet a "péntek, 13-a" vidám és játékos is, azt a harmadik szám bizonyítja. Súlyos, nehéz gondolatokat old fel az 5. track gyönyörű klarinétszólója, bár ez is inkább szomorú, kesergő. A "Harlem Blues" -
hosszú dobszólójával és Zoe intenzív játékával talán a koncert legjobb hangulatú felvétele. Sodró "egyiptomi tánc" után a CD egyetlen lírai opusza zárja a lemezt (Zoe szerzeménye) - ez is egy idő után lendületessé válik, és újra a "lehengerlő" kifejezés jut eszembe, ahogy azt az elején már írtam.
Komoly technikai tudás, klasszikus zenei alapok, egyéni hangvétel - de mintha háttérbe szorulna a lényeg: a szív és a lélek. Ott, Londonban lehet, hogy ez nem tűnt fel, de nekem hiányzik - sok meghallgatás után is...


Vissza a lemezhez