Quasthoff, Thomas: The Jazz Album 2011. november 25., Dr. Gregorits János

Ha meglepetésnek nem elég, hogy a neves német basszusbariton Thomas Quasthoff (1959) jazzalbumot készített, akkor ezt tetézhetem még azzal, hogy ezt az albumot nem adta ki más, mint a klasszikus zene fellegvárának számító Deutsche Grammophon! A repertoár 13 dalt ölel fel, többek között olyan prominens szerzőktől mint George Gershwin („There’s a Boat That’s Leavin’ Soon for New York”,” They All Laughed”), Duke Ellington („In My Solitude”), Richard Rodgers („My Funny Valentine”), Frederick Loewe („I’ve Grown Accustomed to Her Face”), Stevie Wonder („You and I”), Michel Legrand („What Are You Doing the Rest of Your Life”). Ezeken a dalokon előadók százai, ezrei csiszolták gyémántjaikat, mi most Thomas Quasthoff interpretációja szerint lépünk új barátságra velük.
Ez valóban egy jazz album, nemcsak címe szerint, de tartalmában is. Erről Quasthoff mellett az őt körülvevő nemzetközi muzsikusgárda is gondoskodott.  Alan Broadbent (NZ) a zongoránál, Peter Erskine (USA) a doboknál, Frank Chastenier (GER) a „Fender Rhodes”-on, Chuck Loeb (USA) gitáron, Dieter Ilg (GER) bőgőn, Fiete Felsch (GER) altszaxofonon, Andreas Maile (GER) tenorszaxofonon, Günter Bollmann (GER) és Ulli Plettendorf (GER) harsonán és nem utolsósorban a lemez producere, Till Brönner (GER) trombitán, aki hazájában a Number One ezen a hangszeren. Közreműködött továbbá a Nan Schwartz által vezényelt Deutsches Symphonie-Orchester Berlin, akik részvétele folytán a hangszerelőknek nem kellett szűkölködni az eszközökben, a teljesből meríthettek. Ennek a munkának a javát ketten végezték el: Nan Schwartz hat, Alan Broadbent pedig öt dalt orkesztrált. (További kettőt Steve Gray és Torsten Maass.)  Broadbent és Schwartz  remek arrangement-eket készítettek, nálam a mérleg nyelve inkább a hölgy felé billent, különösen a „You and I” –ra tekintettel.
Thomas Quasthoff nagyszerű hangja tökéletesen érvényesül ebben a műfajban is, ahol Paul Robeson óta nem hallottunk ilyen mély hangot megszólalni. (Robeson persze sem akkori, sem mai mércével nem tekinthető jazz-énekesnek, de a műfaj közelében mozgott.) Quasthoff klasszikus zenei gyökerei abban mutatkoznak meg, hogy minden egyes hangot precízen kiénekel. Ezt a fajta fegyelmezettséget a jazzistáknál sokkal kevésbé tapasztaljuk. (Kivétel, ami (aki) erősíti a szabályt: Mel Tormé!)
És még néhány szó a repertoárról. A két Gershwin-dal és Stevie Wonder „You and I”-ja telitalálat volt. Ez utóbbi mutatta meg igazán az énekes hangjának erejét és szépségét, a dal úgy áradt, mint egy olasz ária. Nagyszerű volt. Én egyébként a playlist-re tettem volna a „Lush Life”-ot is. Ezt Thomas Quasthoff-nak előbb vagy utóbb, de el kellene énekelnie.