Peyroux, Madeleine: Standing on the Rooftop 2011. augusztus 11., Dr. Gregorits János
Az egykori párizsi utcazenész feltartóztathatatlanul halad előre pályáján, a kérdés csak az, hogy merre? Sokan Billie Holiday örökösét látják benne, én inkább egy jazzbe oltott Edith Piaf-ot. Minden dala egy kis színházi előadás, befejezett történet. Ez a stílus a francia sanzon nagyjaira emlékeztet: Piaf-ra, Georges Brassens-ra, Jacques Brel-re. A “Standing on the Rooftop” viszont már pályamódosítást jelez, az énekesnő/dalszerző elmozdulását a rock/pop irányába. A dalok szerzői között ott találjuk a „Rolling Stones“ egykori basszistáját Bill Wyman-t, aki - saját kezdeményezésére! - Peyroux-val közösen két számot is komponált. (“The Kind You Can’t Afford”, “Leaving Home Again”) De vannak még szerzők a rocktáborból Wyman-en kívül is: nem maradt ki sem a Lennon/McCartney páros (“Martha, My Dear“), sem Bob Dylan. („I Threw It All Away”). Egyébként az együttes tagjai (Marc Ribot és Jenny Scheinman) is írtak a daloskönyvbe, mégpedig nagyon jókat. Madeleine Peyroux-nak sikerült a széles spektrumon elhelyezkedő darabokat egy tömbbe olvasztani, utánozhatatlanul laza, csipetnyit melankolikus stílusával. A kísérő-együttesben Marc Ribot és Christopher Bruce gitároztak, a gyengébb nemhez tartozó, (kimondhatatlan nevű) MeShell Ndegeocello kezelte a basszust (miért nem a csellót, ha már így hívják?), Charley Drayton dobolt, Mauro Refosco ütőzött, John Kirby, Glenn Patscha és Patrick Warren billentyűztek, Jenny Scheinman hegedült, Allen Toussaint zongorázott. A testreszabott hangszerelés és az együttes elsőrangú játéka tette az énekesnő produkcióját kerek egésszé. Ami az egyes dalokat illeti, véleményem szerint Wyman és Peyroux koprodukciója, a “The Kind You Can’t Afford” nagyon jól sikerült. Még ennél is sikerültebb a pop-őskővület Shadows „sound“-ját idéző, hangulatos „Fickle Dove“, amit Peyroux kolléganőjével, a hegedűs Jenny Scheinman-nel együtt írt és adott elő. De hogyan? Abszolút csúcspont volt! Mindenesetre az album meghallgatása után azt kellett konstatálnom, hogy „helyzet van“, nem lehet tudni, hogy Peyroux csak egyszeri kirándulást tett-e a szomszédba, vagy el fogja hagyni a jazzt. Meglátjuk. Mindenesetre az jó jel, hogy novemberben fellép Tony Bennett nyolcvanötödik születésnapjára adandó gálán Los Angelesben. (Én már csak azt nem értem, ha Tony Bennett 85. születésnapja augusztus 13-án van, akkor miért novemberben rendezik a gálát? – a szerk.)
