Peacock, Gary: Tangents 2017. augusztus 26., Dr. Nagy Sándor
Gary Peacock - Tangents (ECM - Hangvető)
A felvételek Lugano-ban, 2016 májusában készültek. Az öt Peacock, két Baron és egy Copland szerzemény mellett a "Spartacus" című filmből a "Love Theme" (Alex North kompozíciója), Miles Davis "Blue in Green"-je, valamint egy közös improvizáció, az "Empty Forest" található a CD-n.
Gary Peacock a 83. évében jár - és a jazz történelmének egyik legjelentősebb bőgőse. Csak néhány korábbi zenésztárs: Albert Ayler, Bud Shank, Art Pepper, Barney Kessel - és még folytathatnám.
Néhány alkalommal koncerten helyettesítette Ron Carter-t Miles Davis zenekarában. De az igazi élettere a zongorás trió (volt és) jelenleg is (az): Paul Bley, Bill Evans és Keith Jarrett bőgőseként. Ez utóbbi, a "Standards Trio" több, mint harminc (30!) évig működött: 1983-2014-ig - változatlan összetételben (Jack DeJohnette - dob). Ez páratlan a jazz-ben!
Tehát napjainkban is aktív - már több, mint hatvan (60!) éve: most másodszor készült - az ő vezetésével - ezen muzsikusokkal felvétel: Mark Copland - zongora, Joey Baron - dob. (Az előző: "Now This", ECM, 2015)
(Nagyon nehéz a helyzet, mert Gáspár Karcsi erről a CD-ről olyan remek kritikát írt, hogy... Ismételni, összeollózni meg - nem! Zárójel bezárva!)
Azért próbálok valamit. Itt a "Tangents" - éppen ma (2017. augusztus26.!) jelenik meg.
Modern mainstream - nem meglepő (bár Peacock játszott avantgárdot és free-t is!); nagyon magas színvonalon - ez sem.
Változatos, kissé borongós hangulatú, de élettel teli muzsika - hát, ez sem váratlan.
Peacock bőgőzésére többnyire közhelyek jutnak eszembe (nagy igazságok - de kit érdekelnek...): tanítani való; gyönyörű a sound-ja; alkalmazkodó kíséret és nagyszerű szólók - nem is folytatom...
Kiváló a szerkesztés, a számok sorrendje, a (kicsit) nehezebb darabok közé jól elhelyezett ismertebb feldolgozások ("Sprtacus", "Blue in Green").
A nyitó "Contact" azonnal magasra teszi a mércét - bár az úgyis ott volt... Nagyon élveztem az említett ismert darabokat, a kollektív rögtönzést ("Empty Forest"), Copland és Baron játékát - az egészet, úgy, ahogy van! A címadó (11.) szerzemény ("Érintők") megkoronázza az előző tíz darabot, ha még lehet fokozni a - mit is?
Tudom, nem "kilóra" mérik, de nekem kevés az 53 perc...
Ezen a lemezen Peacock egyértelműen vezető szerepet játszik.
Mindig figyeltem a Jarrett Trio-ban a működését - ott, érthetően, nem Ő dominált. De sokszor úgy éreztem, hogy mintha egy-egy "pattogó" hanggal felhívná magára a figyelmet - pedig ez nyilván távol áll tőle. Sajnos, nem találkoztam vele személyesen, pedig egy CD-borítón még ott az üres hely Jack DeJohnette aláírása felett...
A lemez első hallgatása óta motoszkál bennem a gondolat: nagyon remélem, hogy nem ez (volt) a hattyúdala a veterán bőgősnek!
1. Contact
2. December Greenwings
3. Tempei Tempo
4. Cauldron
5. Spartacus
6. Empty Forest
7. Blue in Green
8. Rumblin'
9. Talkin' Blues
10. In and Out
11. Tangents
Gary Peacock - bőgő
Marc Copland - zongora
Joey Baron - dob
