Oxley, Pete: The Colours of Time 2017. január 06., Joe Fritz
Pete Oxley-Nicolas Meier - The Colours of Time (MGP Records)
Amikor Maloschik Róbert főszerkesztő úr átadta nekem ezt a dupla CD-t, mindkettőnkben érezhető volt némi bizonytalanság, hogy vajon jó kezekbe kerül-e ez az írás. Félve húztam le a celofánt róla, nagy műgonddal, mivel tudom, hogy egy új lemez kinyitása egy gyűjtőnek mekkora élmény, hátha más is átélheti ezt ezzel a CD-vel...
Az első hangoknál elmúlt a bizonytalanság: csodálatos alkotás lett ez az alapvetően gitárzenei duplikátum.
A CD első korongja duó, míg a másik Quartet felállásban támadja le a húrok szerelmeseit. A mellékelt szövegből, amely amúgy elég szűkszavú, inkább a legfontosabb információkat tartalmazza - kiderül, hogy a 2015-ben megjelent „Chasing Tales” című lemez megjelenése utáni európai turnén íródott dalokat vették fel erre a dupla albumra.
A duó lemez alapvetően a két gitáros egymással való beszélgetéseit rögzíti, a hangok nyelvén. Sound-jukban fellelhető a nagy öreg gitárosok mellett szinte az összes modern iskola hátasa is. A szerzemények mind sajátok, így, mint szerzői lemez is lehet érdekes azoknak, akik szeretik az eredeti műveket. A standard világ abszolút el lett kerülve, még a szólókban sem utalnak egyetlen hagyományos dallamra sem. A zene modern, de nem a disszonancia, vagy a páratlan ritmusokban keresendő modernség, hanem talán a legkellemesebb határvonala a modern jazzhangzás és a pop felé húzódó árnyalatnak, sok esetben keleti dallamokkal megbolondítva és sosem felejtetve a hallgatóval a gitározás magas fokát. Mint a lemez címe is írja, az idő színei. Találó cím, valóban, minden dal más-más színeket mutat be, mégis egységes az egész lemez. Találunk rajta Metheny-s ízeket, franciás hatású keringőt, törökös témákat stb.
A quartet lemez illeszkedik a duóhoz, de abban még inkább dominálnak a színek. Pete Oxley és Nicolas Meier cserélgetik a különböző gitárokat minden számban, Ralph Mizraki bőgős és Paul Cavaciuti dobos pedig szolgálatkészen adják meg az alapot nekik. Külön emelném ki a második CD második dalát, a „Looking West” című latint (Bossa Nova), melyben végig érezhető az a fajta levegős lebegés, mely kevés alkalommal sikerül, hogy rögzítést megélne.
A CD borítója kiválóan mutatja a hanganyag sajátosságait. Azt lehet állítani, hogy az egész így, ahogy van, egy kerek egész. A belső borító dalonként jelzi, melyik gitáros milyen hangszeren játszik, illetve hányadik szóló az övé. Precizitás, kifinomult érzékiség, mégis zenei spontaneitás.
A londoni székhelyű Oxley, remek példáját mutatja, hogy Európa vezető jazz városában, Martin Taylor hagyománya mellett, hogyan kell gitárcentrikus és iránymutató produkciót létrehozni. Mindehhez kiváló partnerre lelt a Londonban élő svájci Nicolas Meier személyében.
Gitárosoknak kötelező!
