Oxley, Pete: The Alluring Ascent 2019. március 26., Kolta Péter
Pete Oxley-Nicolas Meier – The Alluring Ascent (MGP Records)
Nicolas Meier svájci gitárost Jeff Beck koncertjeiről ismerem. Meier a legendás angol zenész együttesében játszik évek óta, járja a világot olyan klasszisokkal, mint Vinnie Colaiuta, vagy Tal Winkelfeld. Meier játszik heavy metal zenekarban is, illetve tanulmányozza a közel- és távol-keleti zenei kultúrát, használja egzotikus hangkészleteit. Rengeteg lemezen közreműködik, nagyon aktív zenész.
Az angol gitáros, Pete Oxley hírnevét Franciaországban szerezte, ahol számos zenésszel muzsikált együtt. A szóban forgó album nem az első közös lemezük, tudtommal sorban a harmadik.
A nemrég megjelent CD első dalánál volt egy „már megint egy Pat Metheny Group másolat” érzésem, de hamar bebizonyult, hogy ez nem teljesen fedi a valóságot. A dalok kellemesek, kiszámíthatóak. Egy részükre jellemző a latinos lüktetés szép témákkal, példaértékű kiállásokkal, unisonok-kal, arrangement hangszerelésekkel. Másik részük energikus, dübörgő, kettő-négyes rock világot hoz. A lemez felépítésében követi a latin, majd rock dalok váltakozását.
A témák után nem meglepően gitárszólók következnek. Nagyon színes a megszólalás. Annak ellenére, hogy két azonos hangszer van előtérben, cseppet sem unalmas, nagyon sokféle hangszín megszólal. Mindkét gitáros változatos, ötletes megoldásokat használ. Meier játszik szitár gitárján, nylon húros, fémhúros akusztikus, glissentar gitáron (ami az oud, az arab pengetős, lanthoz hasonlító hangszer gitárosoknak épített változata). Oxley pedig 12 húros hangszert, akusztikus és jazzgitárt használ.
A gitárszólók Metheny világát idéző, letisztult, éneklős, gyönyörű hangon szólnak. Szintén mintaértékűek, szerintem szépen leírhatók, kottázhatóak - iskolaszerű kottaképet mutatnának. Hibátlan technikával játszik mindkét zenész.
Kiváltképp tetszik a „September Song” éteri hangulata és mélysége miatt. Szeretem a velős, drámai zenét és a lemezt hallgatva vártam már egy kevésbé kellemes, húsbavágó kompozícióra. Ezzel a dallal megkaptam, és nagyon jót tesz az albumnak ez a szerzemény.
A hangzást gazdagítja a basszusgitáros Raph Mizraki muzsikája, szólója és darbuka játéka is. Ha jól tudom, profi karrierje 14 éves korában indult dobosként és zongoristaként. Paul Cavaciuti dobol, Keith Fairbairn ütőhangszereken játszik. Billentyűs nincs, a két gitáros bőséges hangzásvilágával szépen kíséri egymást.
A lemez borítóját átgondoltam volna nyomtatás előtt. Szerintem nem túl előnyös, én egy lemezboltban biztosan elsétálnék az album mellett.
Sok meglepetés nem éri a hallgatót. El tudom képzelni, hogy a jazztől idegenkedők is szívesen hallgatják Pete Oxlexy és Nicolas Meier közös lemezét.
Pete Oxley – gitár
Nicolas Meier – gitár
Raph Mizraki – basszusgitár, darbuka
Paul Cavaciuti – dob
Keith Fairbairn – ütőhangszerek
