Norby, Cæcilie: just the two of us 2015. október 14., Varga Zita
Cæcilie Norby & Lars Danielsson - just the two of us (ACT-Hangvető)
”csak mi ketten”, az album borítóját felülsimító cím, ami azt hiszem nem igényel különösebb magyarázatot...
Az 1958-as születésű Lars Danielsson jazz-bőgős, zeneszerző és zenei producer egyaránt. Az első taktus-hallásra felfedezhető klasszikus zenei hatások előtanulmányaival magyarázhatóak. Csellón, nagybőgőn játszott. A mai napig táplálkozik komolyzenével is, talán így egyenlítődik kifinomult ízlése a Jazz magával ragadó impulzitásával szemben. Első quartet-jét a szaxofonos Dave Liebman-nel az élén alakította. Big band-ekkel is gyakran közreműködött, mint kísérőhangszeres. Zenélt, s felvételeket készített többek között olyan kivételes művészekkel, mint Jack DeJohnette, John Scofield, Mike Stern, Charles Lloyd, Terri Lyne Carrington. 1980 óta nyolc saját lemeze jelent meg quartet-jével. Ezek közt olyat is találni, amin személyes kedvenc jazz-zongoristám, Bill Evans is közreműködik. Zenei producerként felelős Cæcilie Norby, valamint a Dán Rádió Zenekarának kivitelezett munkáiért.
Cæcilie Norby 1964-ben született, szerencsésen, muzsikuscsaládba. Édesapja zeneszerző, édesanyja operaénekes. Első elismert sikerei a Jazz és a rock ötvözetének vonalán jelentek meg. Zenei útjaik sokáig külön taposódtak, jóval később indult együttműködésük, mint házas életük. Cæcilie Norby olyan szempontból is kiemelkedik a skandináv énekesnők sorából, hogy elsőként jegyezték fel nevét a Blue Note ”történelmi jegyzékében”. Hatalmas gátat tört át, hisz ő volt az első európai női előadó, aki New York leghíresebb és legnagyobb múltú Jazz Club-jában megmutatkozhatott.
Megfigyeléseim és tapasztalataim szerint az ének-bőgő duó zenélés a legnehezebb műfajok egyike. Elengedhetetlen ”tulajdonsága”: egymás zenei kifejezésmódját olyan formán egymásba önteni, hogy a keretek eggyé szilárduljanak, de mégis megmaradjon művészi rugalmasságuk. Ilyesfajta formációban a legerősebb a vibrálás. Ebből merítve kell merni elesni, néhol túlozni, vagy épp háttérben maradni, meglepni egymást a szabadság finomságával, a zenében kommunikálva.
01 Both Sides Now: Az eredetében Joni Mitchell szerzemény, nyugtató atmoszférát kölcsönöz az indulásnak. Legismertebb, a vonóskísérettel prezentált változata, a szerző-énekesnő előadásában. A jelen feldolgozás kicsit szikárabb hangzást hordoz magában. A komótos, lefelé terclépésekben haladó skála, majd az azt követő hangzatbontások biztos alapot adnak az ének megszólalásának.
02 Double Dance: Paso doble hangulatú, fűtött tánctétel. A mélyről jövő arpeggio-k folytonos kupolákat képeznek, amelyekre észrevétlenül ráilleszkedik a sebesen haladó ének. Mindkét szólam improvizál is, a bőgő-improvizáció alatt az énekesnő úgymond ”ütőhangszer-szerű” hangokká transzformálja magát. A 9b-s fordulatok még inkább kisarkítják a feszítést.
04 Sad Sunday: Szomorú vasárnap. Csak a cím egyezik Seress Rezső öngyilkosságra-hangolódtató örökzöldjével. A dal, átfogóan sokkal inkább hasonlít Abbey Lincoln ”Throw It Away” című számára, ami véleményem szerint Esperanza Spalding jelenségével a leghitelesebb. Némi buja, indiai ízű hangot is intonál az énekesnő. A hangulatképek fülledt testeket takaró tarka fátylak esszenciáját, és kiüresedett alakvázlatok ambivalenciáját egyesítik.
10 Wholly Earth: Mondhatni, teljesen elszeparálódik a többi számtól az eféle rituálé-jellegű recitativo. Erőteljes folkos behatásra utal, hogy az énekesnő egy ”Udu” nevezetű ütőhangszeren kíséri magát, ami magas fokon asszociál az autentikus kanna-hangzásra. Üde, felserkentő átvezető-színfolt eme Abbey Lincoln szerzemény.
11 Sarabande: Általánosságban a barokk szvitek részét képezi, Partiták tánctétele, ami spanyol tánceredetéből fakad. A hármas lüktetés itt is ugyanúgy végigível, mint pl. Johann Sebastian Bach mesterműveinél. Instrumentális, rövid tétel, jelen esetben cantabile bőgőjátékkal. A frazeálás nem lép ki a nyolcütemes egységekből. Számomra a legnagyobb kincs a melódiák sorából.
08 Toccata: Befejezésként marasztalnám az egyébként általánosságban véve kezdő tétel-parafrázist. Műfaji meghatározásként a késő reneszánsztól egészen a késő romantikáig gyakran használt szerkesztési forma. Elsőként Bach d-moll Toccata és fúgáját hallom a mű Alma mater-ének. Úgy feltehetően egy éve fedeztem fel Lars Danielsson néhány szerzeményét. Pontosan nem emlékszem, de egy rajongói portálon láthattam a megosztásait. Már akkor nagyhatású útmutatásnak éreztem, hallgatás közben. Az ének és a bőgő végig unisono-ban mozog, kivéve a ”chorus” részeknél. Szerkezeti vonatkozásban továbbhaladva a középrész egy dúros hangnemi kitérés, preludio-szerű formulákkal. Ez csak egy rövidke epizód a szám idejének leforgása alatt. Már-már álomszerű. Következetesen igyekszik visszatérni mindkét meghatározó, bevezető téma, ami a zenei törvényszerűségek megfontoltságából adódik. De én, mint hallgató-kritikus, gondolati ereszeken ábrándozom csak tovább, egy letisztult, mégis tűzzel-teli, általam kreált, megvalósulhatatlan Toccata-ról...
Cæcilie Norby & Lars Danielsson : just the two of us (2015)
01 Both Sides Now
02 Double Dance
03 Libretto Cantabile
04 Sad Sunday
05 Cherry Tree
06 And It’s Supposed to Be Love
07 Wild Juju Child
08 Toccata
09 Wondrous Story
10 Wholly Earth
11 Sarabande
12 Ghost Lullabye
13 Hallelujah
Cæcilie Norby – vocals, percussion, Udu on ”Wholly Earth”, Sansula on ”Wondrous Story”
Lars Danielsson – bass, cello, guitar, percussion on ”Wild Juju Child”, Marimba on ”And It’s Supposed To Be Love”
