Nicolas Simion Group: Transylvanian Jazz 2013. október 31., Gáspár Károly
Nicolas Simion Group - Transylvanian Jazz
World music, fusion, crossover. Az utóbbi évtized(ek) sokat emlegetett zenei stílusai. Kiváló és egészen katasztrofális albumok is születtek a témakörben. A műfaj hazai nagyjai közül kiemelném - a teljesség igénye nélkül - Dresch Mihályt, Borbély Mihályt és a Balázs Elemér Group-ot. Világszínvonalú lemezeket rögzítettek az előbb említett művészek, melyekkel nagy szolgálatot tettek a magyar és más népek zenéjének (újra) fel vagy megismerésében. Fájó szívvel, de negatív példaként kell felhozzam Stevie Wonder " Part Time Lover " című kompozíciójának Palya Bea általi verzióját. Ha nem akar a gyerek aludni, elég annyit mondani: berakom a "palya beás, sztivivánder számot", és csak kicsit muzikális ifjúról legyen szó, garantáltan, két percen belül csicsikálni fog inkább.
Azt gondolom: nehéz, de szép feladat azon a vékony kötélen egyensúlyozva world music lemezt készíteni, mely az ízlésesség vonalán tartja a zenészeket.
Nézzük sikerült-e a román szaxofonosnak, Nicolas Simion-nak.
Kezembe véve az albumot, mindjárt egy érdekességre lettem figyelmes. A hét tagú zenekarból csak egynek végződik "cu"-ra a vezetékneve (Sorin Romanescu - gitár). Na de hagyjuk a nemzetiségi fricskázást. Annál is inkább, mert nagy örömömre felfedeztem egy magyar szereplőt is, még hozzá a nagyszerű hegedűst, Lantos Zoltánt. És akkor jöjjenek a többiek is. A talán leghíresebb muzsikus a csapatból egy zseniális cimbalom művész, Giani Lincan személyében. Martin Lubenov harmonikázik, Martin Gjalonovski bőgőzik és Boris Petrov dobol.
Az első darab melyet hallhatunk a CD-n (" Transylvanian Wood ") tipikusan balkáni hangzású kompozíció. A középrésznél egy kis magyaros "beütéssel". Erős kezdés, engem legalábbis megfogott. Két dolog tűnt fel, miközben az erdélyi erdőkbe vezetett a Nicolas Simion Group: 1. Jól játszanak, de nagyon!, 2. Kiváló hangmérnökkel dolgoztak, mert tisztán és valódi "sound-jukon" megszólalva jutnak el fülembe az instrumentumok hangjai. A második szám ("Bear Dance") címéhez méltóan cammogós, fontoltan haladó. Mégis - a nagyszerű zenészek segítségével - izgalmassá válik ez az andalgás. A ritmusszekció feszes, de mégis laza játéka és a szólisták poétikus improvizációi, egészen különös hangulatot teremtenek. A maci tovább állt, jöjjön egy gyermekdal ("Children's Song"). Valóban megnyugtató, szép dallamot hallhatunk. (Nem "palya beás - sztivivánderes".) Bár természetesen ennek a számnak is a folk adja az alapját, mégis itt éreztem eddig leginkább a mainstream jazz hatását. Méghozzá milyen elsőrangúan! A negyedik kompozíció főhajtás Bartók Béla előtt ("Colind"). Gyönyörű, megható melódia. Jó érzés tudni, hogy egy nem magyar ember is ennyire közel érzi magához nagy komponistánkat és sutba dobva a két nemzet közti sajnálatos, időről-időre visszatérő nézeteltéréseket, ilyen őszinte tisztelettel tekint a géniuszra. Minden tiszteletem Simion-é. Nem szívesen, de egyből kénytelen vagyok részben cáfolni önmagam. Ugyan is, nem értem a "Wedding Song at the Black Sea" címen feljátszott, leginkább a hetvenes években forgatott "felnőtt filmek" zenéire emlékeztető szösszenetet. A groove jó, a "rázások" szintén, de koncepcionálisan - véleményem szerint - nem illik a képbe. Na jó, lépjünk túl a tengerparti kalandon és figyeljük a "Lullaby for Pinx”-et, aztán a "Wedding Song from Banat”-ot. Ezen két track meghallgatása közben döntöttem el, hogy nem csak élőszóban vagy telefonon, írásomban is köszönetet mondok Maloschik Róbert főszerkesztő úrnak, amiért rám bízta az album kritikáját. Hogy miért? Mert ezt nevezem én igazi world music-nak! Az erdélyi magyar és román zene, illetve a jazz legjavát ötvöző motívumok áradata, amely rám zúdult. De finoman, szívet-lelket melengetve. Sőt, a zenekarral együtt meg is részegültem, mert következik a "The Village Is Getting Drunk". Imbolygósan "dögös" téma ez. Simion jól fogta meg, mit jelent, ha az ember fejébe száll egy kis itóka. Még a bulihoz tartozó track a "Hora Funk" is. Nem megy nagy zenei mélységekbe, de nem is akar. És ettől jó. Azért ebben is van egy kis "adult movie-s feeling". Vagy csak én vagyok olyan, mint Móricka. . .?!
A "Doina & Girl's Dance" egy szóló hegedű darab Lantos Zoltántól. Autentikus muzsikát játszó, képzett művészt hallunk, nagy érzelmekkel, letisztultsággal megáldva. Bravó, Zoli, köszönet ezért (is)! Tovább lépve, huncutkodjunk kicsit. Akár ez is lehetne címe a "Dance from Maramuresh"-nek. Vagy a három "p" darabja. Azaz: pajkos, pattogós, pimasz. Megspékelve egy kiváló, modern szopránszaxofon-szólóval Simion-tól.
Egy perc harmincöt másodperc. Eddig tart Dinicu klassszikusa, a "Hora Staccato" feldolgozása az albumon. Pontosan ennyit ült arcomon a mosoly és éreztem úgy, hogy: "Ej, fel kéne állni, oszt ropni egy jó táncot." Improvizációt nélkülöző, de impulzív, magával ragadó verzióról van szó. Végül nem "surbliztam", mert többek szerint mozgáskultúrám leginkább Galla Miklóséra emlékeztet. . .
Úgy tűnik Simion-ék nem babonásak, mert 13 dal található a lemezen. Az utolsó egy ún. "Turbo Version" a " Wedding Songs from Banat"-ra. Lényegi különbséget nem vettem észre a két változat között, de ettől függetlenül jó volt még egyszer hallani a bánáti esküvői dalt. Méltó és stilszerű befejezése a nagyszerű anyagnak.
Ahogy ilyenkor illik, összefoglalom a lemezről véleményem. Nemes egyszerűséggel fogalmazva: tetszik. Azért tetszik, mert teljesen őszinte és a muzsikusok játékán hallatszik, valóban jazz zenészek és nem jönnek zavarba, ha egy "sztenderdes" koncertet kell adni. Kilépve "kritikusi" szerepemből, előbújik belőlem az aktív zongorista. Remélem, lesz lehetőségem találkozni és muzsikálni valamikor Nicolas Simion-nal, mert meghallgatva lemezét, igazán megkedveltem Őt.
Nicolas Simion Group - Transylvanian Jazz
1. Transylvanian Wood
2. Bear Dance
3. Children's Song
4. Colind
5. Wedding Song at the Black Sea
6. Lullaby for Pinx
7. Wedding Songs from Banat
8. The Village Is Getting Drunk
9. Hora Funk
10. Doina & Girl's Dance
11. Dance from Maramuresh
12. Hora Staccato
13. Wedding Songs from Banat (Turbo Version)
Nicolas Simion - klarinét, basszusklarinét, szoprán- és tenorszaxofon, tárogató, kaval, Lantos Zoltán – hegedű, Martin Lubenov – harmonika, Giani Lincan – cimbalom, Sorin Romanescu – gitár, Martin Gjakonovski – bőgő, Boris Petrov - dob
