Monheit, Jane: The Heart of the Matter 2013. június 24., Kész Petra

Jane Monheit legújabb albuma, a „The Heart of the Matter” a tőle megszokott egyszerűséggel, eleganciával és kislányos bájjal teli. Valószínűnek tartom, hogy akik szeretik a stílusát, azok ebben az albumban – ami tudomásom szerint már a tizenkettedik - sem fognak csalódni. Újszerű dolgokat is fel lehet fedezni benne az eddigiekhez képest, leginkább a hangszerelés terén. Az egész lemez tele van finomságokkal, lágy dallamokkal. A legmegfelelőbb kifejezés talán, amivel jellemezni tudnám a „The Heart of the Matter”-t és Jane Monheit-et az az, hogy nagyon szofisztikált.

Az albumon vannak standardek, feldolgozások és egy saját szám, a „Night Night Stars”. Két Beatles számot is átformált az egyéniségére, egyvelegként a „Golden Slumbers/Long and Winding Road”-ot.

Amikor beraktam a lemezt, hirtelen az volt az érzésem, hogy nem is jazz lemezt hallgatok. Szinte klasszikus zenére hajaz. A csellista, Richard Locker is ezt erősíti és Monheit éneklése is néhol az operett felé húz. Az első számmal, az „Until It’s Time for You to Go”-val egyből belecsöppentem csodaországba, ahol kezdetét vette a tündérmese.

Az énekesnő teljes mértékben azonosul a számok stílusával, ugyanis már a második számban „Depende de nós”-ban újabb oldaláról mutatkozik be. Ugyanakkor nem lép ki sajátos világából, ami a mainstream jazz mellett sok más műfajjal is fuzionál. Játszik különleges hangszínével és nem fukarkodik a vibrátókkal sem.

Összességében tanulságos volt végighallgatni az albumot és biztosan sokan szeretni fogják. Azoknak azonban, akik inkább Dee Dee Bridgewater-t, Carmen McRae-t vagy Etta James-t hallgatnak, esetleg a komplexebb hangszerelés hívei, illetve az up-temo-s swingeket kedvelik, nekik nem feltétlen ajánlom.