Molvaer, Nils Petter: 1/1 2013. december 18., Hetessy Csaba
Nils Petter Molvaer–Moritz von Oswald 1/1 (EmArcy – Universal)
Nils Petter Molvaer – trombita
Moritz von Oswald – elektronika
A vadonatúj német CD lemezt érdeklődéssel vettem kézbe, hiszen Berlin – mint főváros és multikulturális csomópont – mindig rendkívül izgalmas. A felvételek is itt készültek 2013-ban.
Megírt, számítógépes effektekkel gazdagon ellátott zenei anyagban szólal meg a Nils Petter Molvaer (trombita) hangszere.
A lemez zenei képe inkább a ’80-as, ’90-es évekre emlékeztet, de halványabb benyomást, élményt keltve. Miles Davis egyenes, vibrato mentes trombitahangját művelő Molvaer a Development kompozícióban a beúsztatott, hol profán, hol összetettebb cluster-akkordok fölé játszva próbálja a hallgatót elvinni a saját zenei világába. De ez valahogy nem megy, s nem hihető. A lemez első darabja a Noise 1, távoli trombita hangja után a Step by Step következik, dob és zörej kísérettel, relax trombita hangokkal. Igen, hangokkal. Mert nem áll össze egy zenei ívvé, amit hallunk. Egy lineáris vonal az egész lemez, s nem jön létre komplex zenei élmény.
A lemezen végig sorjáznak a lassú, kissé vontatott darabok. Nem igazán lehet a koncepciót zenei és művészi téren felfedezni ebben a közös duo munkában. A lemez többszöri meghallgatása után is inkább műhelymunkának, skicceknek tűnnek a felvételek. A felvételeket semmiképpen nem sorolnám a jazz stílusába, hiába él a jazz alkotóelemeivel. A formabontás, az új, az újra törekvés, a zenei fejlesztés, a kreativitás egy másik megjelenítése hallható a lemezen. De ez nem baj, sőt! Ilyenre is szükség van. S erre is volt és van példa. Igaz néhány ezer kilométer távolságban Berlintől.
Japánban. Toshinori Kondo (trombita) a ’80-as évek óta kísérletezik hasonló hangzással, melynél a trombitát elektronikával, effektekkel kiegészítve hozza létre egyéni felvételeit Kondo Ima nevű együttesével, mely a nyolcvanas években a Vigadóban is fellépett.
A zene ezer féle színnel rendelkezik, de az egyediségnek kell a mindenkori hallgatóság előtt megjelenni. Legyen az kompozíció, zeneszerző vagy előadóművész, hangszeres előadó. Nincs ez másként a jazz területén sem. Lehet vissza idézni King Oliver, Armstrong vagy mások trombitajátékát, de Davis – a stílusok kaméleonja- a jazz egyik legnagyobb megújítója a trombita mellett egy saját zenei világ is egyben, legyen az cool jazz vagy fúziós zene. Miles Davis lerakta örökre zenei névjegyét, ez tény. A trombitások egyik fele sír, a másik próbálja világszerte másolni a rá jellemző sound-ot, s a legkreatívabbak kilépnek Miles árnyékából. S ez a legnehezebb. .
Napjainkban, sok évvel túl Miles Davis: Sketches of Spain albumán vagy a Marcus Miller-el közös, zseniális felvételei után, a hatvan perces Molvaer-Oswald CD hangzásvilága nem hoz újat, nem hoz egyediséget, kuriózumot. Még Berlinből sem. Talán legközelebb…
