JazzMa

Friss Hírek

Lemezpolc kritika:
Mo' Blow - Live in Berlin

Mo' Blow: Live in Berlin 2016. április 04., Barcsik Anna

mo-blow-live-in-berlin.jpg

Mo’ Blow – Live in Berlin (ACT - Hangvető)


A Mo’ Blow jelenlegi felállása 2013-ban alakult, a zenekar vezetője, Felix Falk, berlini szaxofonos. 2016. január 29-én jelent meg szóban forgó lemezük. Az új korongon 10 track-ből 9 saját szerzemény. Az egyetlen feldolgozás Adele és Paul Epworth – „Rolling in the Deep” című száma. Az újragondolásban férfi énekestől (Nils Landgren) hallhatjuk a jól ismert dallamokat. Többek között ő is vendégként működik közre. Hangja nagyon kellemes és képzett. A lágy, jazz-balladára emlékeztető kezdés pörgős funkyba ível át, fantasztikus jazz improvizációkkal (melyekben, Miles Davis „Jean Pierre”-jét előszeretettel idézi a kiváló pozanos szólista).

Több rendhagyó hangszert hallhatunk megszólalni a lemezen. A „Slingshot” című számban különlegesség, hogy egy szál baritonszaxofon játssza a témát. „Az Along Came Mag” című szerzemény, ütős unisonos groove-val indul, érdekesség az ebben a stílusban nem megszokott vibrafonszóló. A „Count XVII”-ben az ausztál didgeridoo morajlása adja az introt. „A Fried Chocolate” című alkotásban pedig Kacper Smolinski játszik harmonikán.  Na, de nem fokozom tovább az izgalmakat, hallgassák meg a lemezt, ha kíváncsiak rá, hogy hallható-e az albumon ukulele.

Szerintem az élő zene varázsát nem múlhatja felül, egy stúdióban, külön sávokra feljátszott, gyakran a zenészek közti ismeretség és/vagy kontaktnélküli, mechanikus eredmény. Szóval nagyon jót tesz az album frissességének, hangulatának, hogy live felvételeket hallhatunk, melyek az A-Trane nevű berlini jazzklubban lettek rögzítve. A vidám, bulizós, táncra perdítős dallamok hatása nem marad el, a lemezen jól hallható a pozitív visszajelzés: a számok közötti tapsvihar és ováció. A központban főleg Felix Falk fantasztikus szaxofonjátéka áll. (Némely számban az egzotikus hangzású didgeridoo-t és a ütőhangszereket is ő kezeli.) Matti Klein a Fender Rhodes virtuóz mestere (a ’70-es ’80-as évek hangzását idézi), Tobias Fleischer alapozza meg a hangulatot basszusgitárján nyújtott erős groovjaival, a doboknál pedig André Seidel pontos teljesítményét halhatjuk. Mint már feljebb említettem, a koncertfelvételen több vendégzenész is meghívásra került.

Pat Appleton  - ének
Adam Baldych - hegedű
Franz Bauer  - vibraphone

Nils Landgren ének – harsona
Kacper Smolinski  - harmonika

A borítón található plüssmaci számomra kicsit bizarr. Kifejeznivalója talán: a zenekar fiatalsága, hangzásvilágának sokszínűsége. A belső oldalon pedig pozitív véleményeket olvashatunk a CD-ről, különböző újságoktól, kritikusoktól, Facebook hozzászólóktól, angol és német nyelven. Íme, pár mondat, ami elhangzott:

” Ez volt a legjobb dolog, amit valaha hallottam. Fantasztikus volt ez az energia és az  örömzene”

„ A groove-ok gyilkos tűzijátékot idéznek elő a színpadon.”

„Felix Falk kirobbanó szaxofonos, Matti Klein gyilkos Rhodes játékos, Tobias Fleischer funktasztikus basszusgitáros, André Seidel pedig nagyon pontos dobos.”

Én is csatlakozom a tetszésüket kifejezőkhöz és ajánlom mindenkinek a lemezt, aki szereti az igényes, jazz-funk zenét.

Nyáron pedig lehetőség nyílik élőben is meghallgatni a bandát: augusztus 10-én 22:00 órakor, a székesfehérvári Alba Regia Jazz Festen.


Vissza a lemezhez