Miles, Ron: Rainbow Sign 2020. november 09., Salvai Ádám
Ron Miles - Rainbow Sign (Blue Note/Universal Hungary)
Ron Miles legújabb lemeze körülbelül egy hónapja jelent meg „Rainbow Sign” címmel. Ez a kiadvány a szerző első albuma a legendás Blue Note Records gondozásában. Egy különleges zenei anyag lett az eredmény egy nem kevésbé különleges társaság közös munkája után.
A kornettes, trombitás Ron Miles már nem új név a jazzes körökben. Társai is ismerősek; gitározni Bill Frisell-t hallhatjuk, a doboknál Brian Blade ül, Jason Moran zongorázik, és Thomas Morgan nagybőgőzik. A maga módján mondhatjuk, hogy egy már ismert, bejáratott felállás ez, hiszen Miles előző lemezén, a 2017-es „I Am a Man” munkáján is ez volt a névsor. A mostani dalokat 2018-ban rögzítették, pont abban az időben, amikor a zenekarvezető haldokló édesapját ápolta. Átérezhető tehát, hogy egy érzelmekkel teli időszakban született a „Rainbow Sign”.
Az első dal a „Like Those Who Dream”, lassan visz bele minket a kialakuló zenei világba. Kicsit elvarázsolt, de aztán kialakul egy forma és egyszerre összeáll a dal, egy kézzelfogható hangulat. Igazán jóleső, gyönyörű az együttes megszólalás, nagyon jól működnek együtt a különböző elemek. A második a „Queen of the South”, egy már az elejétől határozottan pozitív hangulattal rendelkező szerzemény. Itt csak Miles-t hallhatjuk improvizálni.
Viszont az elsőhöz hasonlóan az „Average” egy újabb hosszabb kompozíció. Itt ismét melankolikusabb, merengősebb atmoszférát teremtenek a zenészek és olyan könnyedén áramlik közöttük a zene, hogy csak arra kapja fel a fejét az ember, hogy már vége is van.
Az album címadó „Rainbow Sign” újfent egy könnyedebb mű, Frisell és Miles nagyon jól szólnak együtt.
A sorban a „The Rumor” az ötödik, ami a gitárjátékkal az előtérben indul és tulajdonképpen Frisell köré épül végig.
A „Custodian of the New” lüktetésével kiemelkedik az eddigi összképből, de nem lóg ki, sokkal inkább csak újabb színt ad az eddigi palettához. Az összes dalt kedveltem, eddig talán mégis ez került a legközelebb hozzám.
A hetedik a „This Old Man”, ami némileg visszatér a korábban hallottakhoz. Ez a dal a Miles és Frisell közt fennálló közel huszonöt éves együttműködésnek, egymás felé mutatott tiszteletüknek állít zenei emléket.
Ezt követi a „Binder”, ami a sorban most újra egy intenzívebb, határozott lüktetéssel rendelkező dalként következik. A zenészek hallhatóan jól is érezték magukat ebben a környezetben.
Zárásként elhangzik még az „A Kind Word”, ami szerintem egy nagyon jó választás volt befejezésnek.
Az egész album nagyon finom, patika mérlegen mért összetevőkből összeállítva szólal meg. Egy igazán jó élmény az elsőtől az utolsó másodpercéig. Zenekari összkép, hangszerelés terén csillagos ötös és a zenészek egyéni produkciója is egyenként nagyon magas szintet képvisel. Ha bárki szeretne egy igazi, minőségi Blue Note lemezt, akkor nem kell tovább keresgélnie.
Ron Miles: Rainbow Sign (Blue Note, 2020)
- Like Those Who Dream
- Queen of the South
- Average
- Rainbow Sign
- The Rumor
- Custodian of the New
- This Old Man
- Binder
- A Kind Word
