Micus, Stephan: Nomad Songs 2015. november 16., Ágoston Béla - zeneközelítő
Stephan Micus – Nomad Songs (ECM – Hangvető)
GEOTER-MICUS-ENERGIA
„Nomad songs” címmel jelent meg Stephan Micus új lemeze. Az afrikai és ázsiai hangszereken kívül néhány európai is szerepel a lemezen, de hallhatjuk a mester saját tervezésű gitárját is. Ő játszik minden hangszeren: szólótól a szextettig. Ezeket a hangszereket fel is tüntetik a borítón az egyes számok alatt.
Érdekes minőségi átalakuláson mennek át Micus keze alatt ezek a hang-szerek. Kalimba kezdi és zárja a lemezt, mintha egy rugós óra beindításának és leállásának tanúi lennénk kb. 1 órára. A hangszerek Micus múzsái, de milyen nomádság az a zene, amelyben nincsenek díszítések, izgalom, vidámság - a szavaknak mai, világzenei értelmezésében? Impotens nyugodt-európai ábrándozás? Üvegablakból tekint egy hercegnő a vándorra, a szabadra, vagy a vándor az üvegablak mögé? Egy biztos, ezek a zenék sokkal inkább egy olyan világ nomád érzései, mint amit Stephen King kietlen világégés utáni vándorai zenélhetnének el nekünk. Mégis szépek és folyhatnának örökké, ha van, aki fel húzza az órarugókat, de ha ezt elfelejtjük, megáll az idő.
Micus-tól nomád időt kapunk, anélkül, hogy kimozdulnánk rezidenciánkból. Beindulnak a kalimbák és a stúdió alkimista szentélyében feltáruló nomád Európa jelenik meg egzotikus hangszerekkel. A darabok Micus iniciáléi saját kódexgyűjteményében, melynek szereplőit a néma elfuvolázza, a vak elpengeti. Trubadúrdal dong a gambrin (genbri) , a gitárjáték pszaltérium-szerű, a hosszú hangoknál a kilégzésre koncentrálunk. Gambri gregorián, mely folyhatna örökké. Más megközelítésben a váltakozó ütemek állandósága nagyobb távlatokat nyit: a rétek hullámait látjuk magunk előtt: húr-rikán után. Vannak olyan harangjátékok, haranglábak, melyeknél egy-egy haranghoz egy-egy ember tartozván úgy adnak elő egy dalt, hogy mindenki a maga idejében húzza meg az odaillő harangot. Micus-nál az egyik tételben 5 lovag vándorol, mindegyiknél a saját hangkészlete… csodálatos Gambri zene alakul ki. (Hiába, ez a Gambrinus mester…)
A számonként változó hangszereléseket középkori, vagy középfüllel kell hallgatni. A húrokat pengetni kell, mert elhal a hang - a dolgok mozgatórugója. Különös akkordok szólalnak meg, még temperálás előttről, üveghangok intro-outro, mint csillagok balladája. Fúvósok: például két furulya, mint egy hordozható fújtatós házi orgona utánzása idehozza „dal-mácia” lelkületét. DAL-MÁGIA? Igen. A szólóénekben az emelkedettség szó szerint értendő: egy nagyon régi milánói skála altemploma és kupolája között repkedünk, mint egy Kalimbagambriembrió. Zenedobozok körül köröző bitonális madárdal a lélekbúcsúztató órás időgépe.
Nem tudjuk melyik év, melyik hónap, melyik hét, melyik nap, de tudjuk, hogy ott vagyunk valaminek a születésénél. Pro-mise?
