Meyer, Björn: Provenance 2017. október 23., Gyöngyösi Gergő
Björn Meyer – Provenance (ECM/Hangvető)
Björn Meyer basszusgitáros nevét talán nem ismerik annyian, ezért pár szót bevezetőként érdemes szólni róla. Nekem sem jutott eszembe egyből kiről is van szó, de ahogy utánanéztem rögtön beugrott. A svéd származású Björn Meyer munkája erősen kapcsolódik a világzenéhez. A legfőbb kapcsolódási pont Anouar Brahem (oud), akinek John Surman-nel és Dave Holland-del készült lemezét ismertem meg először. Anouar Brahem Dave Holland után Björn Meyer-rel készített több lemezt is. Björn Meyer-t elektromos és akusztikus basszusgitáron játszani egyaránt hallhatjuk. Ezen a lemezen is használja mindkét hangszert.
Mielőtt írnék a lemezről, muszáj a borítóról is írnom kicsit, mivel nagyon igényes és jól passzol a hanganyaghoz. A műanyag CD tok kapott egy külső papírtokot, így a megjelenése kicsit kellemesebb. A tok kép- és színvilága elég egyszerű, a szürke dominál, és ezzel teljesen letisztult és komoly-mély tartalomra utaló hatást kelt. A fotón érdekes tájat, tágas teret láthatunk. Amint elkezdjük hallgatni a lemezt, ugyanazt a hangulatot kapjuk vissza a zenétől. El sem tudnék képzelni más borítót a lemeznek. A tokban találunk egy füzetet, ahol Björn Meyer többek között arról ír, hogy a szólóprojektben nagyon fontos szerepet kap a tér, de ez nemcsak a teremakusztika, vagy a visszhangeffektek miatt jelentős. A zenében is sok időt, levegőt hagy. Az első hangokra különösen oda kell figyelni, ha nem akarunk lemaradni semmiről. Nagyon kifinomultan kezeli a hangokat, dinamikákat. Mindent felhasznál a számok felépítésénél: a hangok sűrűsödésével, dinamikai erősödésével fokoz, majd szépen visszatér a kiindulóponthoz. Az akusztikai tér és visszhang az egész lemez hangzását meghatározza. Ettől hangulata sokkal mélyebb, elgondolkodtatóbb. A lemez érdekessége továbbá az, hogy Meyer a hangzással más módon is kísérletezik. Nemcsak effektekkel módosít a hangszínen, hanem bizonyos eszközökkel is. Akár egy preparált zongoránál, ő is különböző tárgyakat tesz a húrokhoz, amivel érdekes, új hangzásokat állít elő. A számok nagyon jól épülnek egymásra, az egész lemez teljesen egységes képet ad. Egy szám kivételével mind Björn Meyer saját szerzeménye. Asita Hamidi “Garden of Silence” című száma sem lóg ki többi közül.
A lemez hangzása nagyon jó, az akusztikus basszusgitár minden felhangja kihallható, mégis észrevehetően halkabb az egész lemez hangereje az átlagoshoz képest. Emiatt sem lehet háttérzeneként hallgatni, de a kidolgozottsága, hangulata miatt mindenképpen érdemes leülni és figyelni a részletekre.
A lemezt azoknak tudom ajánlani, akik szívesen szakítanak időt arra, hogy csak a zenehallgatásra koncentráljanak, valamint azoknak, akik szeretik a mélyebb hangulatú zenéket, és szeretnek elmerülni ezekben a mélységekben.
