McLorin Salvant, Cécile: WomanChild 2013. június 26., Angyal Laura
Cécile McLorin Salvant nevére még egy közös iskolatársunk hívta fel a figyelmemet. A francia gyökerekkel rendelkező, Miami születésű énekesnő a New School-ban folytatott jazz tanulmányai előtt, Aix-en-Provance-ban csiszolta tudását: Jean-Francoise Bonnel mentorálásával.
Kivételes tehetségének köszönhetően, rövidesen Párizs jazz klubjaiban találta magát, majd nemsokkal később Washington, D.C.-ben, ahol megnyerte a 2010-es Thelonious Monk Voice Competition-t.
A május végén megjelent “WomanChild” az énekesnő debütáló albuma, melyen magának a Mack Avenue lemeztársaságnak a két alapítótagja: Aaron Diehl (zongora) és Rodney Whitaker (bőgő) kísérik az énekesnőt. Gitáron James Chirillo, dobon pedig Herlin Riley hallható.
A 23 éves Cécile előadásmódja korát meghazudtolóan kiforrott. Ami pedig megkülönbözteti a kortárs jazz énekesnők többségétől, az annak a páratlan technikai precizitásnak, játékosságnak és ősasszonyi erőnek az elegye, ami jellemzi.
Az album repertoire-ja, a 19. századi balladától a 20-as, 30-as évek kevésbé játszott dalain át, az ismertebb jazz standardek-ig ível.
A “You Bring Out the Savage in Me”-ben az énekesnő hűen, gátlások nélkül jeleníti meg a tartalmat…
A címadó “Womanchild” egy másik izgalmas kompozíció, melyben Salvant egyes gesztusai Wayne Shorter sound-ját idézik.
Az “I Didn’t Know What Time It Was” az album ”signature song”-ja” lehetne: a zongorajáték frappáns és fülbemászó - az albumon amúgy végig megfigyelhető az az érzékenység, amivel Diehl az énekre reflektál, ahogyan keretbe foglalja annak klasszikus stílusjegyeit.
Nemrégiben egy jószándékú (nem zenész) ismerősömmel az improvizációról beszélgettünk, aki azt “trillázás”-ként emlegette. A “What a Little Moonlight Can Do”-t hallgatva rájöttem, hogy ez a barátom nem is járt olyan messze az igazságtól…az improvizáció persze kitűnő!...Salvant texturákkal, hangulati motívumokkal játszik. A fátyol-finom bevezetés után, ropogós swing következik, majd kis érzéki pihegés után az énekesnő szépséges technikai megoldással zárja a dalt.
Vannak, akik Abbey Lincoln-t, Billie Holiday-t vagy Sarah Vaughan-t hallják az énekesnőben. Akárhogyan is legyen, Cécile McLorin Salvant méltó módon viszi tovább a fenti legendák örökségét.
