Mason, Elliot: Before, Now & After 2018. január 23., Csapó Krisztián
Elliot Mason - Before, Now & After
A napokban jelent meg a kortárs jazz harsonázás egyik vezető alakjának első szóló albuma.
Elliot Mason nagy személyes kedvencem, 2014-15-ben a Berklee-n volt “Artist in Residence”, 2016 óta a Juilliard School jazz harsona professzora. A lemezbemutatója 2018. január 23-án és 24-én lesz, mindkét napon dupla koncerttel New York-ban, a Dizzy’s Club Coca-Cola nevű jazz fellegvárban.
Elliot 2006 óta harsonázik a Wynton Marsalis által vezetett Jazz at Lincoln Center Orchestra-ban, így nem meglepő, hogy saját albumára is a big band ritmusszekcióját kérte fel: Dan Nimmer zongorázik, Carlos Henriquez bőgőzik és Ali Jackson dobol a felvételen.
Testvérével két albumot jelentettek meg Mason Brothers néven, valamint 7 lemezen is szerepel a JALCO tagjaként, de amint említettem, ez az első saját szóló lemeze.
Vendégként megjelenik a korongon Joe Lovano, Tim Hagans, valamint Elliot felesége, a szerb származású énekesnő Sofija Knezević (akitől néhány hete született meg első gyermeke), és trombitás testvére, Brad Mason.
Az címadó szám, a „Before, Now & After” szabadabbra vett kezdésén a Sofija által hozott balkáni, keleties hatás érződik. Megjelenik Elliot jellegzetes vibratója, majd váltakozik az ének-harsona unosiono témája és az ellenszólamok, végül megérkezik a 7/8-ados lüktetés, ami szintén a balkáni zenét idézi. Elliot sodró harsonaszólója már 4/4 és swing, az eklektikus képet mutató kompozíció ugyanakkor mégis egységes és kerek.
A második a „Caravan” feldolgozása, melyben színre lép a háromszoros Grammy-jelölt trombitás, Tim Hagans is.
Kicsit intimebb hangzást kapunk a „Vulnerable” hallgatásakor, nem gondoltam volna, hogy egy alt női hang ennyire passzol a harsonához, az unisono téma homogén, puha módon szólal meg. A latinos alap, a seprűs kíséret és Elliot finom szólója nyugalmat áraszt.
Az egész lemezen érezhető ez a finom hangzás, még a kicsit gyorsabb tempójú, virtuózabb unisono témát felvonultató „Passion Dance” sem nyers. Ebben Brad Mason is besegít, Elliot szólója pedig itt sem harsonaszerű, a másik iskolát képviselő Fontana-nál, vagy Watrous-nál megfigyelhető elnyelt (doodle) hangoknak, ismétlődő kromatikus motívumoknak nyoma sincs, minden tökéletesen kijátszott, már-már szaxofoni virtuozitással gördülő distancia skálákkal.
A „Resolution” című szerzeményben Joe Lovano és Elliot Mason felváltva játsszák a témát, a középtempós swingben mindketten könnyedén mozognak.
A „& Then There Were <3” gyorsabb track, amiben a szám elején Ali Jackson dob kíséretére szólózik felváltva Lovano és Mason, majd egyszerre játszadoznak ritmusokkal és dallamokkal, a végeredmény pedig igazán izgalmas lett.
Következik egy ballada, ráadásul standard, az „In a Sentimental Mood” téma felosztása érdekes, Elliot kezdi, majd becsatlakozik Sofija is. Az érzelmesebb oldal mellett itt Mason egy kicsit a harsona magasabb regisztereit is megszólaltatja.
A záró track a „Let Me Ask You Something”, melyben ismét és ének-harsona ének téma szólal meg és zeneileg egy kicsit frissebb a hangvétele.
Érdekes, izgalmas anyag Elliot Mason első szóló lemeze, amit ajánlok minden jazzt szerető és művelő olvasónak, mindenki meríthet és kaphat Elliot zenéjéből, és érdekes is lehet, hogy hol tart 2018-ban a jazzharsonázás.
Egyébiránt első, 2013-as New York-i találkozásunkról beszámolót is írtam a Jazzma.hu hasábjain, ami itt megtalálható. A cikkben látható képekhez képest szerencsére a kilóim száma kevesebb lett, a rajongás azonban megmaradt.
