Martiny, Benoit: Moons of Uranus 2021. január 14., Gáspár Károly

Benoit Martiny - Moons of Uranus (Badass Yogi Productions)

„Szabadság! Vagy mi...?!”

A 2021-es év első lemeze, melyet kezeim közé kaptam Maloschik Róbert Főszerkesztő Úrtól a luxemburgi dobos, Benoit Martiny „Moons of Uranus” címet visel korongja.

A korongon szereplő zenészek csapatát illetően kissé megkeveredtem, mert vannak eltérések a CD-n felsorolt és Martiny weboldalán megemlített művészek esetében, így aztán úgy döntöttem, hogy az album belső borítóján olvasható neveket sorolom fel Önöknek.

Tehát, Renata van der Vyer – brácsa, Itaru Oki – trombita, szárnykürt, fuvola, Michel Pitz – basszusklarinét, Steve Kaspar – elektro-acoustic Soundfields („nemtom” mi ez pontosan, sorry!), Jean Bermes – ének, vagy hangok/hangeffektek (?!), Leon den Engelsen -  keyboards, Jasper van Damme – altszaxofon, Joao Driessen - tenorszaxofon, Frank Jonas – gitár, Sandor Kém – bőgő és basszusgitár, és nyilván Benoit Martiny – dob.

Ha kihagytam valakit/valakiket, elnézését/elnézésüket kérem!

Nagy örömmel fedeztem fel Sandor Kém, avagy Kém Sándor nevét, akit sajnos nem ismerek személyesen, de bizonyára hazánkfiáról van szó. (Nagykanizsai fiatalember, aki másfél évtizede Hollandiába ment tanulni, és azóta sem tért haza… - A szerk.)

A korongon hét kompozíció csendül fel, melyek a zenekar 2019-ben adott koncertjén hangoztak el, és kollektív improvizáció révén születtek meg.

Ennek az estének a felvételét vette a szárnyai alá a Badass Yogi Productions, és jelentette meg „Moons of Uranus” elnevezéssel a „bulit”.

A lemezt egyfajta jazz antológiaként is lehet értelmezni, hiszen az akusztikus hangszerek mellett az elektronika, a „kütyük” szintén fontos szerepet kapnak, a mainstream jegyein kívül a jazz-rock, a fúziós zene erős hatásként jelenik meg, és a free jazz is méretes bélyeget hagy az anyagon.

De még az ázsiai és egyéb területekre jellemző torokéneklés -vagy valami hasonló- is feltűnik a jó értelemben véve eklektikus felvételen.

Érdekes, rendhagyó muzsika ez, de számomra egy idő után eléggé fárasztóvá vált hallgatni, mert olyan gyorsasággal, és gyakorlatilag minden átmenet nélkül követték egymást a stílus és vonulat váltások, hogy bizony csak kapkodtam a fejem egyre zavarodottabban.

Az kétségtelen, hogy a CD-n szereplő művészek jobbnál-jobb muzsikusok, de összességében a zene -bevallom őszintén- inkább lefárasztott, mint feltöltött. Sőt -már bocsánat- de kifejezetten idegesített úgy a harmadik „track” környékétől kezdve.

Lehet, hogy én nem értettem meg a koncepciót, de lehet, hogy az volt a koncepció, hogy nincs koncepció.

Akik szeretik a kihívásokat, a nehéz túrákat, menjenek neki a „Moons of Uranus”-nak, mindenesetre óvatosságra intek mindenkit.

Benoit Martiny Band & the Grand Cosmic Journey: Moons of Uranus (Badass Yogi Productions 2020)

I. The World Goes to Shit But Still You Play That Jazz

II. Space: The Final Frontier

III. Space Express

IV. Attack of the Martian Nazis

V. Stardate 2020

VI. Kaspar’s Dream

VII. The Moons of Uranus