Marienthal, Eric: It's Love 2012. március 02., Albert Zoltán
Lassan itt a tavasz, a fákon nyílnak…..na jó, ez még talán kissé korai, de szerencsére a tengerentúlon gondoltak ránk, és az utóbbi évek vissza-visszatérő "divathullámát" próbálják ránk önteni. Ebből természetesen nem maradhatnak ki az amerikai smooth jazz sztárok sem, jelen esetben - egyik személyes kedvencem - a kiváló szaxofonos, Eric Marienthal (1957) a jazz dallamos és egyben romantikus részét mutatja meg nekünk közel 53 percben.
Az "It's Love" egy szubjektív válogatás Eric hangulataiból, ahol az első percekben felismerhető a jellegzetes szaxofon hang, és elsőként a "Get Here"-ben csendül fel, olyan lazán és - a szó jó értelmében - flegmán, egyszóval olyan "Eric"-esen. Ezt követően pedig az egyik legnagyobb szaxofonos jazz-standerd, az "In a Sentimental Mood", ami felettébb kellemes, egyúttal tolakodás nélkül virtuóz. A "Can't Buy Me Love" (Paul McCartney szerzeménye!) egy igen puha dal, amihez dukál a szopránszaxofon, a hangzás pedig Fourplay-esen könnyed, ami nem biztos, hogy véletlen: a lemez producere a Fourplay-ből ismert gitáros Chuck Loeb volt. A címadó dal (It's Love) pedig Eric eddigi szólólemezeit idézi, érzelmes, smooth jazz-es dallamvezetéssel.
Folytatva a dalok sorát, a "Two in One" némileg fusion-ösebb hangzást tár elénk, a szoprán ismét csodásan szól, a gitár-szaxofon válaszolgatás pedig plusz töltést ad a dal utolsó perceire. A "Costa Del Soul" ismét egy erős kompozíció, a basszusgitár-betét (Tim Lefebvre) fantasztikusan illeszkedik a dalba, egyben tökéletesen kizökkent a groove-ból, ebből a kettősségből fakadóan az egyik személyes kedvencemmé vált a hallgatás során. A "Babycakes" pedig egy Kirk Whalum dal is lehetne az alaplüktetése miatt, viszont más valami miatt is ismerős lehet, ugyanis a dalszerző Jeff Lorber. A folytatás még jobban lazít (Café Royale), a téma itt kevésbé domináns, a hangulat sokkal fontosabb, a gitár ugyanakkor itt is stílusosan egészíti ki a szólista játékát, a „St. Moritz” (Till Brönner trombitaszólójával) pedig ötvözi a romantikus világot a 80-as évek zenei emlékeivel, a lemez zárásaként pedig egy Brian Culbertson-Eric Marienthal szerzeményt hallhatunk, "When I Found You" címmel, méltó lezárást adva a lemeznek.
Eric Marienthal kellemes meglepetéssel szolgált, reméljük ezután a tavasz sem várat sokat magára.
